Pages

2012. szeptember 13., csütörtök

Táplálkozás - kristályszerkezet I.




Spirituális emberek megnyilvánulásait megfigyelve észrevettem, milyen témák kerülnek napról napra szóba. Azonban láttam azt is, hogy van, amit meg sem említenek. Éppen ezért határoztam el, hogy sokkal többet fogok írni a blogon arról, amiről annyira nem szeretnek beszélni spirituális körökben. Egyfajta hiánypótlást szeretnék ezzel elindítani és hangsúlyozni, milyen lényeges témákról is van szó.

Nyitó témámként a táplálkozást választottam. Azért, mert ez meghatározza életünk hosszát, minőségét, mégis el van nyomva, ha spirituális fejlődésről van szó. Egyik csoportban sem olvastam, hogy rendszeresen foglalkoznának a témával, sőt általában szóba sem kerül.

Igyekszem nem regényhosszúságú írásokat közölni, ezért több részre bontom fel a sorozatot. Ebben a részben a természetes kristályszerkezetű ételekkel foglalkozom.
Pedig úgy gondolom, hogy helyes táplálkozás nélkül a spirituális fejlődés olyan, mint autó kerekek nélkül. Hiába van nagyon jó motor benne, nem tud előre jutni. Így vagyunk ezzel mi is. Ha energetikai szempontból folyamatosan bepiszkoljuk magunkat, akkor képtelenek vagyunk nagyobb spirituális magasságokba emelkedni. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk mindent az alapoknál.

Nem szeretnék biológiaórát tartani, de kicsit muszáj a táplálékok biológiájába belemennünk. Mint tudjuk, minden - többek között az is, amit megeszünk – atomokból épül fel.  Ezek az atomok valamiféle módon kapcsolódnak egymáshoz. Kialakítanak egy szerkezetet, amit pl. víz vagy élő táplálékok esetében kristályszerkezetnek nevezünk. A szerkezeten belüli kötések magas frekvenciájú energiát tárolnak, ezt spirituális emberek általában magas rezgésnek hívják. Elég csak arra gondolni, hogy ha csak egy pici szerkezetben ennyi energia van, akkor egy alma milyen finom rezgésű energiát tárolhat magában.
Pontosan ezért szokták mondani, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket legjobb nyersen fogyasztani. Miért? Főzéskor, pároláskor nem csak a vitaminok mennek ki belőle, hanem az energia is. A sejt citoplazmája kristályszerkezetű. Ugyanakkor komponensei között rengeteg fehérjét találunk. Magas hőfokon a fehérjék kicsapódnak, tehát a citoplazma szerkezete szétesik, kötéseiből az energia eltávozik. Amit enni fogunk, az sokkal alacsonyabb energia- és tápanyagtartalmú.
Fagyasztáskor is hasonló történik. A sejt -8 °C alatt már nem tudja megtartani kristályszerkezetét. A helyzet hasonló: kötések megtörnek, energia felszabadul. Hiába várná azt az ember, hogy ha a víz megfagy, kristályszerkezetű lesz, ez a valóságban másképp működik: a citoplazmát felépítő fibrinszálak a peptidkötéseiknél szétesnek, méghozzá azért, mert a víz kristállyá fagyva szétroncsolja. Így ugyan a víz kristályosodik, de a sejt roncsolódik.

Miért fontos ez?

Jogosan merülhet fel a kérdés. Ahhoz, hogy pontos és érthető válasszal szolgálhassak, gondoljunk bele, miért is eszünk. Testünknek szüksége van nyomelemekre, ásványi anyagokra. Ugyanakkor egy-egy étkezés után erősebbnek is érezzük magunkat, tehát több lesz az energiánk. Nagyon fontos, hogy önmagunkra ne csak fizikai valónkban gondoljunk. Ott van a lelkünk is, akinek teljesen mindegy, milyen étvágygerjesztően néz ki egy étel, ő csak azt nézi, hogy milyen minőségű energiából áll. Mert azt tudja hasznosítani.
Téves feltételezés lenne azonban azt gondolnunk, hogy fizikai testünk nem foglalkozik az energiákkal. Minden, ami atomokból épül fel, rendelkezik saját rezgéssel. Minél erősebb egy szerkezet, minél szabályosabb, a kötések annál több energiát képesek raktározni, így annál jelentősebb lesz a rezgése, és finomabb az energiája. Testünk olyan tökéletesen megalkotott élő rendszer, amiben az apró sejtek képesek felvenni a bevitt táplálék rezgését.
Hogy ne tűnjön ilyen bonyolultnak, gondoljunk arra, hogy mikor betegek vagyunk, sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, egészségesebbé válunk. Azért, mert a gyümölcsnek szabályos kristályszerkezete van, és ha ezt nagy mennyiségben bevisszük a szervezetünkbe, akkor sejtjeink is átveszik ezt az egészséges rezgést, és visszaállnak természetes kristályszerkezetbe.
Gyakori hárítás, kifogás, hogy a mai világban már az sem „bio” amire rá van írva, hiszen szennyezett a talaj, az öntözővíz, a levegő… stb. Valóban módosítják a külső tényezők a zöldségek, gyümölcsök energiáját, de teljes mértékben nem tudják lerombolni. Hogy visszatérjek az írásom elején említett autóra: a legkönnyebb a természtes kristályszerkezetű ételeket és a mű kristályszerkezetű ételeket ért káros behatások közötti különbséget két autóval szemléltetni. Csak, hogy érthető legyen mindenki számára. Nem mindegy, hogy egy nagyon jó minőségű luxusautót használok 15 évig, vagy egy kifejezetten tömeggyártásra tervezett gyengébb, de olcsó autót. Tegyük fel, hogy ideális világban élünk, és a káros hatások mindkét autót ugyanolyan mennyiségben érik. 15 év elteltével melyik autó fog jobban működni? Nyilván nem lesz tökéletes, de működik. Míg a másik is lehet, hogy működik, de különbséget lehet tenni a kettő között, az egészen biztos. A természetes kristályszerkezet alapvetően tökéletes. Ha ezt károsítják a fent említett környezeti tényezők, már nem lesz tökéletes, de fog még tartalmazni energiát. Ami eredetileg mű kristályszerkezetű, az már önmagában nem tartalmaz annyi energiát, és ha még ez károsodik, akkor alig lesz benne tápérték. Ilyenek pl. a génmódosított gabonafélék, de erről a következő írásomban szeretnék nagyobb részletességgel írni. 

2012. szeptember 11., kedd

Pio atya - a csodák embere

Írhatnék életrajzi adatokat, elemezhetném a csodatételeit, évszámokat közölhetnék életének főbb állomásairól – de nem teszem. Igaz, bevallom, a témában született első írásom valóban ilyen volt. De ott mozgolódott bennem továbbra is egy gondolat, hogy ez tényleg hozzá méltó írás lenne?

Hamar rájöttem, hogy Pio atya különlegességét és nagyságát nem tudnám ezen írásommal minden igényt kielégítő módon kifejezni, éppen ezért megpróbálkozom annak a megfogalmazásával, hogy nekem mit jelent ő.

Az olvasó szeme előtt csak akkor kezd feltárulni ritkaságszámba menő élete, és az igazi jelentősége, amikor már számtalan életrajzi cikken átrágta magát, és megnézte a róla készült filmeket is. De a sok évszám és adat között hajlamosak vagyunk elsiklani a lényeg felett: nekünk mit adott az ő tevékenysége?

Ismerkedjünk meg vele közelebbről: Francesco szegény családból származott, szülei földműveléssel foglalkoztak, ő maga is állatokra vigyázott, így tanulmányait később kezdte meg. Kisgyermek kora óta látomásai voltak, Jézus és Szűz Mária tanította őt elmondása szerint. Nagyon fiatalon tudta, hogy barátnak akar állni, végül 15 éves korában sikerült csatlakoznia a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjéhez, ekkor kapta meg a Frater Pio nevet is. Innentől kezdődtek életében a szokatlannak számító történések. Ezek egyike volt a gyakran jelentkező lázroham, amikor közel 48°C-ra is felszökkent a láza. Igazán viszont a stigmák megjelenése ment csodaszámba.

A szentek mindig tanítanak minket valamire. Másabbak leszünk, miután megismertük őket. Pio atya élete is pontosan ilyen.  Minél többet olvastam róla, annál inkább megszerettem őt. Sokáig töprengtem azon, mi is fogott meg benne ennyire.
Aztán a filmet nézve észrevettem, hogy az ő személyét valami varázslat-féle lengi körül, amire csak kisgyermekkoromból emlékszem. Néztem őt és elhittem, hogy a csodák léteznek, szinte valóságosnak éreztem minden csodát. Azt hiszem ez az, ami benne ennyire eleven volt. Jött a századfordulón, a háborúban, és a maga egyszerűségével és végtelen alázatával megmutatta nekünk, hogy nem a világ szürkült be, hanem mi magunk. És lehet még csodálatos az élet, ha mi is elhisszük.
Még idős korában is olyan szemekkel nézte a nagyvilágot, amire manapság már csak a kisgyerekek képesek. Elhitte, hogy az élet maga varázslatos, és tudta, hogy léteznek csodák. Tudta, hogy amire teljes szívéből vágyik, az valóra válik. Végtelen szelídségének és közvetlenségének köszönhetően elnyerte az emberek bizalmát.
Talán ennek a gyermeki tisztaságnak volt köszönhető a számottevő ereje is:  a gondolatolvasás, a bilokáció, és a többi ritka képesség, amit ő sosem vallott magáénak, inkább hálával megköszönte az Égieknek.
Az én szememben azonban voltak sokkal nagyobb képességei az imént említetteknél: az a derű, ami egész életében jellemezte őt, az alázat, amivel a mindennapi feladatait tette, és az a mérhetetlen szeretet, amivel az Égiekre, és környezetére gondolt minden pillanatban. Ez az, ami igazán naggyá teszi őt, és amiről érdemes lenne példát vennünk.

Sokszor elvakítanak minket a képességek, és nem vesszük észre a látszat mögött a valóságot. 


Felmentjük magunkat a teljesítés alól, mondván, hogy nem vagyunk szentek, holott a felszín mögött észre sem vesszük az igaz értékeket, amik – szerintem – az igazi tanításuk. 
Pio atya a csodák embere. 

Jött, és megértette velünk, mennyire el vagyunk tévedve az igaz valóságtól. 

Mennyire messze járunk, amikor azt hisszük, csak az igaz, amit meg tudunk vizsgálni, csak az létezik, amit meg tudunk érteni. Ezt továbbra is őriznünk kellene, ezt az érzést be kellene építenünk az életünkben, és minden pillanatban elhinni: a világunk egy csoda.
1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták, romlatlan testéhez még ma is emberek ezrei zarándokolnak el. Nem csak életében örvendett nagy népszerűségnek, hanem a mai napig egyike a legkedveltebb szenteknek. 


Az életéről szóló film: 

2012. szeptember 9., vasárnap

A nyugati orvoslás alkonya

                                                                           
Rengeteget hallhatjuk mostanában, hogy összeomlik az egészségügy stb.
Viszont  kevesen gondolkodnak el azon, hogy vajon  szükségünk van- e a jelenlegi rendszerre amit mindenki csak szid.  Nem értem miért kell ragaszkodni ahhoz, ami nem jó…
Előbb össze kell omlania a réginek, hogy jöhessen utána valami új, valami jobb.
Sokan panaszkodnak, az orvosi műhibák miatt, hogy nem olyan az orvosok hozzáállása, amilyennek lennie kellene stb. Manapság az emberek gyógyítása átment futószalagon történő gyógyító gépezetté, már amennyire gyógyításnak lehet nevezni ezt a tevékenységet.  Persze az, hogy egy- egy betegre 5-10 percnél nincs több idő egy háziorvosi rendelőben, nem feltétlen az orvosok hibája sokkal inkább a rosszul felépített rendszeré. Lássuk be, az egészségügy jelenleg nem azt akarja, hogy minél kevesebb beteg legyen, és azt sem hogy betegségéből valaki teljesen felgyógyuljon, üzleti szempontból ugyanis jövedelmezőbb az egészség és a betegség határán tartani az embereket.
Sokan nem nézik sokba a természetgyógyászatokat és az alternatív gyógymódokat, pedig egykoron a gyógyítás szó alatt még ezeket értették az emberek.  Akkoriban még valódi gyógyítást végeztek, nem  volt elfogadott a mű-tét és  mellékhatásokról sem kellet megkérdezni a gyógyszerészt vagy kezelőorvost. Hiába a modern technika, a gyógyítás erkölcse - már ha még létezik olyan - és maga a betegséghez , és a beteg emberekhez való hozzáállás kritikán aluli. Nem egészben tekintik az embert, hanem rész egységekre bontják, és tüneti kezelésekkel nyomják el a kiváltó okokat.  5-10 perc alatt nincs lehetősége az orvosnak arra, hogy a tünetek mögé nézzen és kikérdezze rendesen a pácienst.
Arra van csak ideje, hogy felírja azt a gyógyszert, amiért a kérdéses gyógyszercégtől prémiumot kap. Hát igen így megy ez manapság, omlana is össze az egész rendszer, mégis egyesek kapaszkodnak ezekbe a romokba. Jöhetnek persze sokan azzal,  hogy jól van könnyű itt pattogni de ha ez nem lenne akkor mi lenne helyette?  Ki látná el a betegeket? A megoldás szerintem az lenne, hogyha összefognának az alternatív gyógymódok képviselői , a természetgyógyászok és azok, akik még a régi ősi tudás szerint gyógyítanak, ki lehetne alakítani egy olyan egészségügyet ami teljesen más szemléleten alapszik.  Fontos megjegyezni, hogy a gyógyítók között is rengeteg a hiteltelen ember ez tény. Könnyű viszont nagy részüket kiszűrni, például aki dohányzik, kávézik stb. az már alapból nem lehet hiteles gyógyító, hiszen nem a tisztaságot képviseli, nem is tud így tiszta energiákat átadni.
Viszont azt, hogy ez működőképes rendszerré tud formálódni, az is mutatja, hogy Kínában például a keleti orvoslás teljességgel elfogadott és megbecsült irányzat. Ott mindenki tudja, hogy ha valakinek betegsége van, akkor az először az energia rendszerében jelentkező elváltozásként mutatkozik meg, ebből lesz később betegség. Eszerint is gyógyítanak.  Az energiaáramlást állítják helyre, nyilván erre számtalan módszer létezik. Minden természetes gyógymód erre vezethető vissza. Ezzel szemben a mai orvosok tagadják még az aura létezését is, már amelyik hallott már egyáltalán róla… a csakrákról nem is beszélve.  Ha egy gyógyító nincsen tisztában az emberi test energetikai rendszerével , csak a fizikai tulajdonságokkal , akkor képtelen hosszú távú valódi gyógyulást elérni bárkinél is. Ezt láthatjuk a mai népegészségügyi mutatókon is. Itt van egy nagyon egyszerű, hétköznapi példa:  Iskolás srác elmegy a házi orvosához, mert fáj a torka, náthás, meg van fázva.  A doki fogadja, megnézi a tokát, rosszallóan csóválja a fejét, majd ezzel a lendülettel fel is ír számára egy gyulladáscsökkentőt és antibiotikumot.  A srác hazamegy, elkezdi szedni a gyógyszert, 3 nap múlva  megy a suliba mert kutya baja. Viszont 2 hónap múlva ismét a dokinál köt ki, mert megint megfázott. Így megy ez évekig, mígnem ki nem találja a háziorvosa, hogy krónikus mandula gyulladás alakult ki nála, és legjobb lenne  kiszedni a torkából azt a 2 gyulladt valamit, mert hát ha nincs ott, akkor nyilván be sem tud gyulladni.
És most nézzük egy kicsit más szemszögből az eseményeket. Ha a srác történetesen egy természetgyógyászhoz ment volna, az megvizsgálja testileg, lelkileg egyaránt.  Felméri az életvitelét, a tünetek mögött megkeresi a lelki okokat.  Az, hogy a srác megfázott azt jelenti, hogy sérült az energia rendszere, így be tudott jutni a kórokozó a szervezetébe. Ezt a sérülést előidézhette például nagyfokú stressz,  vagy akár megfelelési vágy. Számos oka lehet, de erre nyilván a gyógyító feladata rájönni. Miután ezt felmérte, felhívja a fiú figyelmét a lelki okra, és segít neki megoldást találni rá. A tüneteket is kezeli, természetes eljárásokkal , amelyek nem roncsolják az immunrendszerét, hanem az energetikai elakadásokat, blokkokat szünteti meg.  A táplálkozására is nagy hangsúlyt fektet, figyelmezteti, hogy egészséges ételeket vigyen be a szervezetébe.  Ezek után egyre kevesebbszer fázik meg, mivel nem szed antibiotikumokat az immunrendszere is erősödik, letisztulnak az energiái. Mivel megszűnt közben a lelki ok is, egyre erősebbé válik, így a mandulaműtét nevetséges felvetés lenne.  Ez nyilván egy nagyon leegyszerűsített példa, de arra tökéletes, hogy megmutassa a két irányzat közti különbségek lényegét.

                                                                             

Egy újabb rejtély: a titokzatos Voynich kézirat

1912-ben Wilfrid Voynich amerikai műgyüjtő, egy olaszországi jezsuita rendháztól vásárolta meg, a névtelen kódexet, amelyet ezután róla neveztek el. Halála után a Yale Egyetem könyvtárába került, ahol jelenleg is megtalálható.

A kézirat érdekessége, hogy szerzője és címe ismeretlen, valójában tartalmára is csak feltételezések vannak.

A szöveg teljességgel olvasható állapotban van, viszont eddig ismeretlen nyelven íródott,  és ismeretlen betűket is használ. A kódex tartalmára eddig csak a színes illusztrációk alapján tudtak következtetni. Ezek alapján 6 fejezetet lehet elkülöníteni: herbárium, asztronómia, biológia, kozmológia, gyógyszerészet, receptek. Ezekből arra követeztethetünk, hogy valamiféle gyógyítóknak vagy alkimistáknak szánt kézikönyv lehetett. A képek stílusa alapján az 16. századra saccolták a keletkezését, viszont a szénizotópos vizsgálat kimutatta, hogy  a 14. század elején készült.


Próbálták az írásjeleket is megfejteni eddig sikertelenül, rengeteg elmélet keletkezett, vannak akik szerint az egész csak halandzsa.
Ezt azóta cáfolták, mivel rengeteg statisztikai próbát elvégeztek a szövegen. Azt vizsgálták, hogy az adott szavakban a betűk egymáshoz viszonyított előfordulása milyen, például milyen a magánhangzók és mássalhangzók egymáshoz való viszanya stb. Az erdmények azt igazolták, hogy valódi jelentéssel bíró szavak szerepelnek a kódexben. Az, hogy valójában mit jelent és milyen nyelven íródott még ma sem tudják...

                           

2012. július 30., hétfő

A titokzatos Saint Germain: avagy a férfi, aki sosem hal meg



Összegyűjtöttem, amit róla találtam a neten, mivel régóta érdekel munkássága és az őt körüllengő misztikum.  Mindig is kíváncsi voltam, hogy ezekből mennyi lehet igaz és mi az, amit csak az élénk fantáziával megáldott emberek hozzátettek a történelem során.

 Feljegyzések a titokzatos grófról nagyon sokrétűek, viszont - bár sokan megkérdőjelezik létezését- arra, hogy valóban létező személy volt, komoly bizonyítékok vannak: a  francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is feljegyzések vannak róla.  Sok korabeli híres személyiséggel ált barátságban illetve ismertségben, kortársa Voltaire következőképp nyilatkozott róla: "aki mindent tud és soha nem hal meg". De ki is volt valójában ez a misztikus kiismerhetetlen gróf?

Tekintsük át élettörténetét:

A feljegyzések szerint, 1696-ban született, apja II. Rákóczi Ferenc fejedelem volt, így magyar felmenőkkel büszkélkedhetett, viszont politikai okok miatt már gyermek korában Párizsba került.

A beszámolók, feljegyzések alapján, a  gróf személyéről először 1710-es velencei látogatása kapcsán esik szó mikor is megjelenésében egy középkorú, nagyjából 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű és barna hajú, igen ízlésesen öltözködő, jó módú férfiként említik. Utazásai során bejáratossá vált több európai királyi udvarba. XV. Lajosnak barátja és tanácsadója, a királyi családnak meghitt ismerőse volt. Franciaországi tartózkodása alatt Chambord királyi kastélyában biztosított szállást neki XV. Lajos. Az elbeszélések szerint a Gróf gyakori esti vendége volt a királynak és családjának. 1737-1742 között a perzsa Sah udvarában tartózkodott. Oroszországban is élt III. Péter uralkodása alatt egészen annak trónfosztásáig, illetve II. Katalin trónra lépéséig. Híres volt nyelvtudásáról, folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritul, arabul, kínaiul, és bizonyos források szerint származása miatt magyarul is. Másik érdekesség róla, hogy tökéletesen használta szinkronban mindkét kezét, képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kézzel.

Udvari és arisztokrata körökben a gróf a műveltsége, tehetsége és különleges képességei miatt mindig a társaság középpontja volt. Egyéb szemtanúk is azt bizonyítják, hogy a híres grófnak birtokában volt az az alkímiai por, amellyel alapfémeket színarannyá tudott transzmutálni. Kortársai feljegyzései igazolják, hogy ezt a kísérletet legalább két ízben a nyilvánosság előtt bemutatta. Marquis de Valbelle meglátogatta laboratóriumában Saint-Germain-t s ez alkalommal a grófot olvasztókemencéje mellett buzgólkodva találta. A gróf egy hat frankos pénzdarabot kért a Marquistól, amit valami különös anyaggal bevont s azután az olvasztókemence kis tüzénél hevíteni kezdte. Marquis de Valbelle látta, amint a pénzdarab megváltoztatja a színét s lassan izzó vörössé válik. Néhány perccel később, amikor a pénzdarab kissé lehűlt, a gróf kivette a hűtőedényből és visszaadta a Marquisnak. Többé már nem ezüst volt, hanem a legtisztább arany. A transzmutáció tökéletesen sikerült. Ez a pénzdarab Comtesse d,Adhemar birtokában volt egészen 1786-ig, amikor titokban ellopták tőle.

Egy másik érdekes történet:

A Gróf életmódjáról a források egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy feltételezett mesés gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, sőt szinte spártai volt. Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában, amíg a vendégsereg falatozott, ő színes történetekkel szórakoztatta az egybegyűlteket. Étrendjének alapját, ahogy azt tudni lehet, különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Ezen kívül gyümölcsöket és mézet fogyasztott, alkoholt nem ivott. Elvonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott. A legnagyobb talány vele kapcsolatban az az ún. örök élet elixírje, melynek a források szerint birtokában volt. Visszafogott életmódja és ennek a bizonyos elixírnek a rendszeres fogyasztása biztosította hihetetlenül hosszú életét.

A gróf okkult tudásának forrása teljességgel ismeretlen. Azonban úgy tűnik, hogy nem csupán a legmélyebb bölcsességnek volt birtokában, hanem azt a gyakorlatba is maradéktalanul átvitte.


Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterika alapelveiben. A meditáció és a koncentráció keleti módszerét gyakorolta.


Aki számára ezek a dolgok hihetetlenek, mert tény, hogy nem mindennapi dolgokról szólnak a feljegyzések, azok elég ha csak arra gondolnak, hogy ezek a dolgok csak számunkra, nyugati emberek számára furcsák, mint ahogy előző cikkemben erre ki is tértem.
Nálunk teljesen más a szemlélet és az ilyen dolgok hallatán rögtön bűvész trükkökre asszociálunk.
Pedig a gróf életével azt bizonyította, hogy európai ember is érhet el magas szinteket, nem csak kolostorokban lehet megvilágosodni.
Munkássága valószínűleg sokkal mélyrehatóbb volt, és hatása is nagyobb jelen korunkra, mint azt gondolnánk.




források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Germain_gr%C3%B3f
http://www.hermit.hu/php/index.php?com=tajekoztato_cikk&tajekoztato_id=57&tajekoztato_kategoria=hermetika&tema=Hermetika














Vedd észre a valóságot!




Lándzsa törés torokkal, órákig tartó lógás nyaknál felakasztva...és még sorolhatnánk a videóban látott hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb „mutatványokat”.. és a film még nem is tért ki a az olyan távol keleti kolostorokról szóló legendákra mint amilyeneket Marco Polo is feljegyzett pl. szerzetesek levitációja ( lebegése).
A legtöbb keleti ember nem lepődik meg az ilyesmin, ugyanis ott tudják, hogy más is létezik, az érzékszerveinkkel felfogható fizikai valóságon kívül. Másképp is élik meg az ilyesfajta tapasztalásokat.
A Shaolin kolostorokban élő szerzetesek sem azért törnek el a torkukkal lándzsákat,  mert ez lenne a végcél, amiért éveket tanultak, csupán demonstrálják, hogy kellő elszántsággal, szorgalommal és fegyelemmel az ember tényleg képes legyőzni önmagát, felülemelkedni a fizikai test korlátain és elérni egy magasabb tudatosságot, amikor más szemszögből figyeli már a világ eseményeit. Ezek a gyakorlatok csak melléktermékei annak az évekig tartó tanulásnak, amelynek célja a test, a lélek és a tudat sziklaszilárddá edzése.  Tehát csak levetülése annak a hatalmas belső erőnek, amelyre szert tesznek az éveken át tartó kemény tanulással.
Sokan mondják, hogy nem hisznek az ilyen energia blablákban… mert megfoghatatlan, és nem tudományos.
Az létezik, amit géppel meglehet mérni, mikroszkóppal vagy távcsővel meg lehet nézni, vagy egyszerűen meg lehet fogni, látni, érezni, tapintani.
Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor a gondolat sem létezik?
Minden embernek vannak gondolatai nemde?
Azokat se tudta még senki sem kiszedni az agyból és mikroszkóp alatt megvizsgálni. Tehát akkor nem is léteznek?
Vagy ott vannak az álmok. Azokat sem tudták kimutatni, csupán az agy változó frekvenciájú elektromos jelenségét, de az még nem álom, mert akkor a nagymamám régi dinamós elemlámpája se kizárt, hogy képes álmodni… ha csak ennyin múlik a dolog. Tehát az álmok létezését sem fogadjuk el addig, amíg nem lesz elég fejlett a technika ahhoz, hogy egy vászonra kivetíthessük?
Manapság mindenki bizonyítékokat vár… előbb bizonyítsd be, aztán elhiszem.
az ilyennek sosem szabad bedőlni, nem az én érdekem, hogy bárki is elhiggyen valamit.
Az utat mindenkinek magának kell bejárnia és kikényszeríteni sosem lehet a bizonyítékot, mert úgysem kapod meg de amikor eltudod ezt engedni és elkezdesz a szíveddel látni, eljutsz egy szintre ahol már vannak bizonyítékok, de akkor már nincs rá szükséged.
A helyzetet nagyon jól példázza a következő kis animáció:


A legfőbb probléma, hogy a legtöbb ember nagyon bekorlátozza magát ezzel a szkeptikus hozzáállással ami nem mindig baj, mivel ez véd meg attól, hogy kudarcok érjenek bennünket az életben, hogy átvágjanak, becsapjanak. Az ember nem hisz el minden hülyeséget ugye, de mégis ez a tudat alatti félelem olyan erős lett egyesekben, hogy az általa keltett védekező mechanizmus már egy hatalmas blokként működik, ami nem engedi a legtöbb embert a szabad gondolkodásra.
Fél is talán olyan dolgokkal foglalkozni, amit nem érthet meg, vagy csupán nem tud megérteni anélkül, hogy elkezdje ledöntögetni a saját maga által épített falait és megrengetné saját világképét.
Ezekből az emberekből lesznek a notórius tagadók, akik visszavetik sokak lelkesedését, és mindenre van kézzelfogható magyarázatuk.



És bár nem úgy ahogyan ők gondolják, de ezekre tényleg van kézzelfogható magyarázat, mint ahogy pár évtizeddel ezelőtt akár az atom létezése is csak távoli megfoghatatlan és bebizonyíthatatlan tévelygésnek bizonyult sok ember számára.
Azóta elfogadott tudományos tények ezek, pedig a kvantumfizika is sok tekintetben valószínűségeken és találgatásokon, hipotéziseken alapszik.

A belső energiák létét számos kultúrában megtalálhatjuk és mára már tudományosan is bizonyított létezésük.

Ősi kultúrákban mind megtalálható, csupán más - más névvel illették, Indiában prána, Kínában chi, Japánban kí stb…
Mind egy és ugyanazon energia, csupán más-más megnevezéssel, ezért van, hogy sokan mondják a pránanadira és a reikire, hogy valójában ugyan annak a célnak más úton való megközelítése mindkettő, de valójában lényegük egy és ugyanaz.
Találjuk meg ezek mögött a felszínes különbségek mögött a valódi igazságot, hogy valójában minden egy.
Ha bemélyedünk ezeknek az iskoláknak vagy akár a különféle világvallások tanításaiba, ha nem veszünk el a dogmatikus részekben és meglátjuk mindenek valódi lényegét és a közös pontokat leszűrhetjük a következőket:
A teljes élethez, a boldogság eléréséhez elengedhetetlen, hogy az ember a folyamatos fejlődésnek szentelje az életét. Ez nem elvonulást jelent, csupán egy szemléletet, hogy mindig jobbá akarok válni és tökéletesítem minden szempontból saját magam. Magamban keresem a hibát nem másokban.

A másik fontos észrevétel a test – lélek – tudat harmóniájának megteremtése.

Testünket ápolni kell, a keleti tanítások egy része is erre mutat rá, néhány kivétellel, mert vannak irányzatok ahol a test elhanyagolása van kihangsúlyozva a lelket előtérbe helyezvén.
Viszont mivel testünk is lényünk része, lelkünk fizikai síkra történő levetülése, így ahhoz, hogy egységben legyünk önmagunkkal tisztelnünk kell testünket is. Mivel a test hatással van a tudatra és a lélekre így megfelelő állapotban kell tartanunk.
Ennek két legjobb módja, a testmozgás és a helyes táplálkozás. Minden vallás kihangsúlyozza a böjt fontosságát, illetve a húsmentes táplálkozást. Elég, ha a 10 parancsolat azon részére gondolunk, hogy „ne ölj”!
Ha a táplálkozásunkkal nem sértjük meg más élőlények életét és nem szenvedésük energiáját vesszük ez által magunkhoz.
Ez a test tisztaságát fogja magával vonni, aminek egyenes következménye lesz az, hogy tudatunkra is jótékony hatást gyakorol.
A letisztult tudat ami betudja fogadni a a szív sugallatait, vagyis a lélek hangját.
Így válik meg szépen lassan az ember az egójától.
A helyes életmód által tehát letisztul a gondolkodás is.
Tiszta gondolkodású emberek tudnak helyes döntéseket hozni.
Döntéseink pedig befolyásolják magunk és mások életét is.
Így hat ki saját tisztulásunk környezetünkre.
A fejlődéshez nem csak a testet kell tisztán tartanunk, fejlesztenünk hanem tudatunkat , és a lelkünket is.
Tudatunk fejlesztésére, a különböző meditációs technikák szolgálnak illetve az, hogy megtanuljunk mindig a jelen pillanatban élni.
Tudatosan gondolkodni és cselekedni, amikor nem rohangál az ember fejében mindenféle gondolat, hanem kontroláljuk őket és állandósul bennünk a béke.
Míg lelkünket leginkább azzal tudjuk erősíteni, ha minél inkább hagyjuk, hogy átvehesse testünk fölött az irányítást, és követjük sugallatait, a tudat segíti őt nem pedig fölülbírálja.
A letisztult test lélek és tudat magával vonja a letisztult energiákat, vagyis elérve ezt a szintet már környezetünk számára is érzékelhető a változás kisugárzásunkban még megnövekedett belső energiánk által.
Ha az energiák megfelelően áramlanak testünkben, elkerülnek a betegségek is és a szervezet tűrőképessége megnő.


Mint látjuk, nincs tehát szükség gyógyszerekre, hangulatjavítókra, pszichológusokra, csupán annyira lenne szüksége a nyugati embernek, hogy erőt vegyen magán, és vegye a fáradtságot, hogy figyeljen saját magára, és elkezdje a saját spirituális útját járni.

A szeretet értelmezése



Felmerül a kérdés, mi a célravezetőbb: mindenkiben kizárólag  a szeretetet látni és szeretetet adni, vagy a sokak által kedvelt harciasabb szemlélet, amikor ha kell, odamész, és jól megmondod a dolgokat, még ha az sokaknak nem tetszik akkor is. Persze jó szándékból teszed, hogy észrevegye magát az illető és ezzel segíts neki, tehát félreértés ne essék, nem indulatos kötözködésről van szó, csupán a drasztikusabb módja az emberek felébresztésének.

Mint sok más esetben, véleményem szerint itt is a középút a célravezető és járható, semmiképp sem a szélsőség.


Hiszen egyazon dolognak a két oldala mindkét megközelítés.

Hiába van annyi szeretet valakiben, mint 3 vagon plüss szivecskében, hogyha hagyja, hogy megöljék benne a külső tényezők, vagy szétlopják, mielőtt ő oszthatná szét, mivel nem védi meg önmagát, nem harcol. Így szépen lassan kiég.  Ne feledjük a Szentek is azt hirdették, hogy a szeretetért harcolni kell. Érték, amit meg kell védelmezni akár életed árán is.
Tehát fordulj szeretettel mindenki felé és a hibát mindig magadban keresd ne másokban, ha ellenérzésed van valakivel kapcsolatban. Ne félj érzéseidet kimutatni, hiszen ha őszinték nincs mit rejtegetni rajtuk, mindenkinek a szeretetet add át és megváltozik teljesen. Hogyha nem tudja befogadni az még az ő szintjét, mutatja, de figyelj, hogy ne ítélj meg senkit.

Ugyanakkor hiába a jó szándék, az eszme vagy a nemes cél, ha nem szívből cselekszünk és erőszakkal vagy más eszközökkel akarjuk kiharcolni amiért küzdünk. A végére már mi sem leszünk önmagunk, mivel a bennünk lévő szeretet nélkül az eszméink is eltorzulnak nagyon hamar. Kifordulunk önmagunkból úgy, hogy azt észre sem vesszük és a nagy harcban végül azt is elfelejtjük miért is harcoltunk valójában.

Ne feledjük, a SZER etet, a GYŰL ölet.

Vagyis ha felgyűlnek bennünk az indulatok az előbb utóbb valamilyen negatív pusztító formában le fog csapódni…vagy saját magunkon vagy másokon.


Összefoglalva: a  szeretet nem arról szól, hogy szétfolyunk, mint karácsonyi gyertyán a viasz vagy úgy csöpögünk mint egy olvadozó fagyi a kairói vidámparkban, mert nem ezek számítanak hanem a tettek.


Az, hogy amikor kikell állni valami mellet akkor a benned lévő szeretetted erejével kiállsz-e mellette. És, hogy ezáltal mennyivel válik jobbá általad a világ.

Az ambíciótól az értelemig

 Ma egy nagyon különleges filmet szeretnék bemutatni, amiről azt gondolom, hogy mindenkinek meg kellene nézni életében legalább egyszer. Az ambíciótól az értelemig c. filmről van szó, ami tulajdonképpen minden főbb gondolatot magában foglal, ami a spirituális fejlődés alapjainak számítanak. Több vonulattal találkozhatunk, több szemszögből ismertetik meg a nézővel, hogyan lehet spirituális útra kanyarodni az élet bármely területéről.
Talán a legfőbb erénye, hogy a spiritualitást hétköznapiként, élet közeliként mutatja be. Olyasvalaminek, amire bárki képes, ami mindenkiben ott van. Nagy hangsúlyt fektet az egóra, és annak negatív hatásaira. Felnyitja az emberek szemét, olyan témákat feszeget, amit a mai társadalmunk általában figyelmen kívül hagy.
A kapitalista társadalom mozgatórugója a kapzsiság és az elégedetlenség. Mert soha nem jó az, ami van. Mindig mindenből a legjobb és legújabb kell. Úgy viselkedünk, mintha egyszerűen elengedhetetlenül szükségeltetnének ezek a dolgok a további életben maradásunk érdekében. Teljesen elfelejtjük, hogy kik is vagyunk. Nem hallgatunk magunkra, a külvilágból próbáljuk kideríteni, kik is vagyunk. Vagy inkább: kik legyünk? Mi az, amit a legtöbben elfogadnak? Mi most a felkapott? Mi az, ami tiszteletet vált ki az emberekből? És sokan egy életet élnek le úgy, hogy egy pillanatig sem érezték az életüket magukénak…
Elgondolkodtat, és szinte provokálja a nézőt, hogy tegye fel ő is magában a filmben elhangzó kérdéseket. Gondolkodjon el a mondanivalóján, és ha kell, változtasson. Lássa meg a különbséget az olyan élet között, amit a szíve irányít és az olyan között, amit a külvilág. Rövidtávon talán mindenkinek az a kényelmesebb, ha a külvilágra hallgat, de elfelejti, hogy ilyen hozzáállással nagyon is múlandó, és mikor eljön jelen élete utolsó perce, mégis mit fog gondolni?  
Egy csodálatos film az út és a válaszok kereséséről, ajánlom mindenkinek.

Miért vagyok vegetáriánus?

 Vegetáriánus vagyok, mert nem érzem szükségét, hogy különböző állatok tetemét fogyasszam el. Nem vagyok rászorulva, hogy ha nem is közvetlenül, de megöljek egy másik élőlényt, hogy én jól lakjak - mivel van más lehetőségem is. Vegetáriánusnak lenni nem különleges dolog. Természetes. Hiszen az ember nem ölésre született, testfelépítésünk sem ezt támasztja alá, s a világvallások is mindig kihangsúlyozzák kivétel nélkül, hogy NE ÖLJ! Mivel van választásunk, hiszen rendelkezésünkre áll más táplálék is, szükségtelen lenne életeket kioltani életbemaradásunk érdekében. Sokan mégis megteszik...
És akkor jönnek a kifogások, hogy szegény salátát nem sajnálom? Pedig kimutatták, hogy azok is éreznek. Szerintem hiba lenne egy moszatot egy tehénhez vagy csirkéhez hasonlítani, mivel egyik rendelkezik fejlett idegrendszerrel, míg a másik nem. Tehát ha csinálunk 2 nagy csoportot az egyik az emberek, a másik a növények, akkor egyértelmű, hogy az emlősállatokat a kettő közül inkább emberekhez soroljuk, mivel intelligensek, éreznek így ehhez álnak közelebb.
Ennek ellenére mit csinál a társadalom? Lealacsonyítja a zöldségek szintjére, velük teszi egyenlővé őket. Így legalizálja a mészárlást, mert ugye amikor levágunk egy csirkét, az semmiben nem különbözik attól, hogyha elmegyünk búzát aratni.
De igenis különbözik, mert ezzel az erővel elmehetnénk embert is kaszálni… Más oldalról megközelítve a dolgot: a húsevő arra lett kitalálva, hogy húst egyen, az ember nem húsevésre lett tervezve.
Elég, ha csak azt nézzük hogy a húsevők bélcsatornája meglehetősen rövid, így hamar kiürül az elfogyasztott húsmennyiség, míg az ember növényevőkéhez hasonló hosszú bélcsatornájában pang a  húsmaradvány és rothadásnak indul.  Aki nem hiszi, járjon utána, rengeteg jó anyag van interneten, csak a néhány ezek közül, amit mindenkinek ajánlanék:


A modern társadalmakban élő emberek nincsenek húsevésre kényszerítve, a körülmények sem szabják ezt meg. Sokkal inkább a kényelem, és az önzőség. Nem is beszélve arról, hogy a húsevés drága mulatság. Sokan mondják, hogy KELL a hús, mert szüksége van rá a szervezetnek, csak úgy marad egészséges…

Keleten a társadalmak nagy része a buddhizmus, hinduizmus miatt nem eszik húst. Mégis élnek, és hol magasabb az átlagéletkor? Keleten.


A társadalom tudatszintjén nagyon jól mutatja  az, hogy a legtöbb ember el sem gondolkodik azon, mit eszik, mi kerül a tányérjára, mivel társadalmilag elfogadott, ezért csak megszokásból eszi amit eszik.
Hiányzik a tudatosság. A kannibálok között sem volt furcsa ha valaki embert evett, hiszen ez volt a szokás, teljesen megszokott volt, és nem láttak benne semmi kivetni valót.Ők valószínűleg arra néztek furán, aki nem evett emberhúst.

Azt a szintet kellene elérni, amikor hitvilágunkat nem a társadalmi előítéletek és megszokások, hiedelmek vezérlik, hanem minden tettünk mögött tudatosság, erkölcsi, érzelmi és racionális intelligencia húzódik meg.

Aktuális

 Kezd már kissé elegem lenni abból, hogy politizálnak a környezetemben. Vagyis helyesbítek, ezt nem nevezném politizálásnak. Manapság nagy divat lett nyavalyogni, siránkozni, hőbörögni és anyázni. Valahogy annyira nem vagyok már erre kíváncsi.

Engem nem érdekel, melyik párt van hatalmon, mert úgy hiszem, hogy nem néhány öltönyös ember fogja megmondani helyettünk a problémáinkat. 

Korszakalkotót egyik párt se tett eddig fölösleges latolgatni, melyikkel járunk jobban. Inkább szemléletváltás kell.
Észre kellene venni, hogy vannak dolgok, amiket nem háríthatunk át másra. Nagyon egyszerű, ugyanakkor gyáva módszer, fejünket homokba dugva azt várni, hogy majd más megoldja helyettünk a problémáinkat, legyen az politikai párt vagy akárki.

Sokan azt hiszik a választás, a politika, arról szól, hogy átruházzuk saját életünk fölötti hatalmat és felelősséget másokra, és majd ők megoldják helyettünk a bajainkat.


Ha pedig valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, fel vagyunk háborodva és az energiánkat arra pazaroljuk, hogy hőbörögünk, panaszkodunk és lehúzzuk saját magunkat és persze másokat is, hogy „ejnye de rossz már nekünk”… Mindig könnyebb külső tényezőkre fogni mindet és másokat okolni. Ahelyett, hogy az emberek saját kezükbe vennék életük irányítását és nem várnának el senkitől semmit. Hanem tennének. Kevés pénzből is lehet találékonynak lenni. Ha a heti cigi pénzt inkább félreteszi a nagytöbbség és tudatosabban él minden téren (táplálkozás, gondolkodás, szabadidő eltöltése) akkor igazából rájön az ember, hogy az életét ő maga alakítja. Segíts magadon és Isten is megsegít – tartja a közmondás. Sokan arra nem gondolnak,  hogy állandóan várják, hogy jöjjön már valami változás, mégis görcsösen ragaszkodnak a régihez.

Ahhoz hogy jöjjön valami új, le kell omlania a réginek.


Ha megnézzük, most pont ez történik a régi elavult gyógyszeripar központú egészségügy az összeomlás szélén, mégis mindenki háborog a helyett, hogy alternatívák után nézne. Az oktatás szintén csődben, nyilván ez sem véletlen. Mindent több szempontból kell megvizsgálni. Ha összeomlik ez, legalább majd lesz arra esély, hogy valami normálisabb dolog kerüljön a helyére, csak a megfelelő embereknek kell a megfelelő helyen lenni majd akkor. Hogy ne azt tanítsák az iskolában, hogy a finnugoroktól származunk, és hogy hunok is maximum rendszámtáblán lehetünk. Csak tudnám, hogy ahhoz, ami rossz, miért kell foggal körömmel ragaszkodni? Ez tükrözi, hogy semmi tudatosság nincs az emberekben. A legtöbb panaszkodik, hogy semmi sem változik, mikor jön már valami áttörő változás, következő mondatban meg már szidja a kormányt, hogy összeomlik az egészségügy stb. Ahelyett, hogy tenne. Elég, ha csak helyileg.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy kis példamutatással nagyon sok minden el tudna indulni.


Elég, ha mindenki a kisebb közösségében ahol él, elkezd változtatni gondolkodásban hozzáállásban és életmódban. Igen, van mit tenni és vannak, akik tesznek is. Érdekes módon sosem nyafognak, legalábbis akiket én ismerek azok nem…

Változás szele



Elérkeztünk a változás évéhez – legalábbis azok szerint, akik valamelyest jelentőséget tulajdonítanak ősi népek jóslatainak. 2012 sokak szerint vízválasztó mind spirituális mind tudományos szempontból. Valóban megérett az emberiség egy nagy változáshoz? Ezt sosem tudhatjuk. Azonban tény, hogy hamarosan valami gyökeres változásra szükségünk lesz, ugyanis ez az életforma, amire jelenleg berendezkedtünk, nem sokáig tartható fenn.  Mind spirituális, mind fizikai értelemben létezésünk új szintre emelkedhet egy sok-sok éven át tartó folyamat eredményeképp.

Számtalan honlapon olvasható, mikor milyen energiák érkeznek le, médiumi közvetítésekből is értesülhetünk a legújabb energiákról. Ezekbe nem szeretnék belefolyni, bárki rákereshet neten, és kedvére tájékozódhat. Valójában ahány honlap, annyi félét lehet olvasni.


Kétes eredetű információk helyett jobb szeretnék tényekre alapozni.  


Bizonyított tény, hogy bolygónkat érő energiák egyre magasabb frekvenciájúak, ezek változásokat indítanak be mind a Földön, mind a szervezetünkben. Ezért van az néha, hogy elektromos készülékeinkben zavar keletkezik, illetve mi magunk is feszültebbek vagyunk, mint máskor. Mint ahogy azt is bebizonyították csillagászok, hogy beléptünk a foton övbe. Ez is jelzi, hogy most már teljesen más energiákkal van dolgunk. Ezekhez alkalmazkodnunk kell valamilyen módon. A következőkben ezzel kapcsolatosan szeretném kifejteni a véleményemet.

Változás van, ezen felesleges vitatkozni. Mindig is volt, mindig is lesz. Mint ahogy a természetben is láthatjuk, megfigyelhető egy bizonyos periodicitás, úgy globálisabb szinten a bolygónk életében is zajlik.

Szeretnék nem különösen nagy figyelmet tulajdonítani 2012-nek, mert úgy gondolom, hogy gyökeres változás egy év alatt nem következhet be. A természetben sincsenek radikális változások, sokkal inkább alig észrevehető, viszont annál alaposabb átmenet figyelhető meg.

Ami ebben az évben jellemző, az inkább a vízválasztó funkció. Az élet minden területén megfigyelhető, hogy nincs köztes átmenet, valami miatt mindannyian a szélsőségek felé tendálunk. Valamilyen okból kifolyólag a bolygónk változása, minket is változásra sarkall.

Megmutatja, hogy mi az, amit el kell engednünk, mert nincs többé rá szükségünk. Épp ezért kerülünk szélsőséges helyzetbe, hogy észrevegyük, mire nincs már szükségünk. Mikor készen állunk arra, hogy ezen változtassunk, lényünk új minőségbe emelkedik. Ez is egy hosszabb folyamat, egyszerre csak egy részlet változik.

Néha olyan érzése lehet az embernek, mintha eddig egy nagy házat épített volna fel, és most pedig szétszedi apró téglákra, és egyesével átnézi, hogy mi az, ami maradhat, és mi az, amit le kell cserélni, át kell alakítani.


Ez az időszak pontosan erről szól. Eddig túlságosan materialista módon gondolkodtunk, most viszont szerencsére már a köztudatban is elterjed, hogy lehet, a valóság sokkal több annál, mint amit a két szemünkkel látunk, és kézzel meg tudunk fogni. Elvégre elég csak arra gondolni, hogy a gondolatainkat, belső érzéseinket sem látjuk, mégis tudjuk, hogy léteznek. Így lesz ez talán idővel más dolgokkal is, amikor érzékelésünket finomítjuk, és eddig ismeretlen dolgokat észlelhetünk.

Rájövünk, hogy sokkal többek vagyunk anyagi létezésünknél. Sokak szerint világunkban minden csak illúzió. Vannak, akik állítják, hogy az idő sem más, mint illúzió. Mert nem létezik a múlt, a jövő, csak a jelen. Ha átállítjuk magunkat erre – ami nem kis munka, hiszen eddig gyökeres ellentétjét hallhattuk mindenhonnan – akkor rájövünk, hogy a jelenünk formálja a jövőt. Mi pedig a jelenünket formáljuk a gondolatainkkal. Szóval akkor a gondolataink hatással vannak a fizikai világunkra?

Egyértelműen. Nem csak azért, mert gondolatainknak megfelelően cselekszünk, hanem azért is, mert gondolataink finom rezgéssel rendelkeznek, amik befolyásolják környezetünket. A vonzás törvényéről bizonyára minden spirituális érdeklődésű ember hallott már.

És mit tehetünk mi ebben az időszakban? Nos, azt hiszem annyit mindenképp, hogy újragondoljuk magunkat. Megváltoztatjuk magunkat. Átformáljuk az eddig berögzült gondolatformákat. És áldozatokat is hozunk. Mert változás nincs lemondás nélkül. Lemondásnak számít az is, ami már nyomja a vállunkat, mert felesleges teherként cipeljük magunkkal. Csak mélyen a szívünkbe kell nézni, és egyből tudni fogjuk, miben szükséges változnunk azért, hogy felszabadultabbá, boldogabbá válhassunk. Néha nem is gondolnánk tehernek azt, ami valójában hátráltat minket. Olyan, mintha eddig mindenki szíve mélyen aludt volna, és most ébredezne. Sokat felejtettünk, sok dolgot mélyen eltemettünk magunkban az utóbbi időben. Ezeket kell most előhalásznunk és felelevenítenünk.

A változás önmagunkon belül a saját hozzájárulásunk és segédkezésünk nélkül nem fog végbe menni. Ezért sem hiszek abban, amikor honlapokon olvasom, hogy ilyenné meg olyanná válunk. Igen, a lehetőség meg van arra jelen időben, hogy elérhetjük azt a bizonyos szintet. De ahhoz, saját erőnkből változni kell. Saját döntésünk kell legyen az, hogy lépést tartunk a változásokkal, és átformáljuk az életünket. Amíg ez nincs meg, addig átütő eredmény sem születik.

 Sokan kérdezhetik, hogy akkor mégis miben másabb most, hiszen régen is, ha valaki akart meg tudott változni. Véleményem szerint azért számít most az életünk különlegesebbnek, mert aki elhatározza, hogy változtat, kitisztul, annak sokkal könnyebb, mert minden őt segíti.

Hogy miben változhatunk? Táplálkozásunktól kezdve gondolatainkig gyakorlatilag mindenben. A sok adalékanyag a mű ételekben elménket és testünket is gyakorlatilag elkábította. El is felejtettük már, milyen is a természet ajándékának igazi finomsága, az kétkezi munkánk gyümölcse. Hogy mennyivel finomabb ételeket készíthetünk természetes, tiszta alapanyagokból otthon, beleadva szívünk-lelkünk legjavát. Elfelejtettük azt is, hogy ha rámosolygunk a világra, az visszamosolyog ránk. Azonban ehhez először nekünk kell mosolyogni. Nekünk kell megtenni az első lépést, nem várhatunk másra. A saját életünkbe csak mi hozhatunk boldogságot, nem kell hát másra várni.

És mindenek előtt: megtanuljuk szeretni önmagunkat. Úgy, ahogy vagyunk. Az, hogy az előbbiekben az átformálásról írtam, csupán annyit tesz, hogy azokat a kötelékeket, terheket formáljuk át, ami önnön létezésünket korlátozza, nem enged kiteljesedni minket. Van ebből bőven, mert jelen világunk nem a lelkünknek kedvez és mindenki sok sérülést halmozott fel. Ezektől kell megszabadulni. És úgy élni, ami a szívünkben van. Olyan életet alakítani magunknak, amit a szívünk diktál. Minden egyes pillanatban.


„Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (...) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.”                                                                                                           /Szepes Mária/

Tudatmódosítás és manipuláció III. rész


A CIA és az MK-Ultra

A tudatmódosítás, vagyis az emberek manipulációjára irányuló törekvések csúcspontját egyértelműen az 50-es 60-as években elindult kísérletsorozat jelentette. A kutatásokat különböző állami ügynökségek hajtották végre, de a legfőbb szerepe a munkában a CIA-nek volt.

A kísérletek egyik legfőbb célja az volt, hogy kiképezzék a tökéletes katonát.

A cél szentesíti az eszközt elvet követve, emberkísérletekbe fogtak. Céljuk az volt, hogy az alanyokat mesterségesen skizofrénné tegyék, vagyis több egymástól külön álló személyiséget alakítsanak ki. Ezt elektrosokkal, hallucinogén drogokkal és különféle fizikai és mentális kínzásokkal illetve ezek jól összehangolt kombinációjával érték el. Az alanyokat akaratuk ellenére tartották fogva, viszont mivel meghasadt a tudatuk, mikor visszakerültek a társadalomba, nem emlékeztek a kínzásokra. Időzített bombaként működtek, mivel bizonyos beléjük programozott kulcs jelekre aktiválódott a rejtett személyiségük, így elkövethettek úgy gyilkosságokat, hogy utána semmire sem emlékeztek.
Az MK –Ultra fedőnév alá több ilyen, az embert bio robottá alakító kísérletsorozat tartozott. Egyik legszélesebb körben alkalmazott a Monarch programozás volt. Egyébként maga az MK rövidítés az angol Mind (elme) és a német Kontrolle (irányítás) szavak kombinációjából eredt. Ez is mutatja, hogy német kooperációval történtek a kutatások. Ez érthető is mivel a háború alatt a németek meglehetősen beleásták magukat az emberkísérlet témába, elég, ha csak Mengelére gondolunk. Az amerikaiaknak pedig kellet ez a tudás, így sok ilyen kutatót menekítettek ki titokban a háború befejeztével Németországból, hogy az Államokban folytathassák a kutatásokat. 
Nézzük meg akkor mégis milyen logikán, mechanizmuson alapszik a mesterséges skizofrénia kialakítása.
 A kísérletek a következő szisztémán alapultak:
A programozandó egyéneket optimális esetben már születésük után elkezdték „alakítani”. A gyermeket néhány éves korától kezdve rabságban nevelték és hol elhalmozták szeretettel, hol pedig brutálisan bántalmazták. Az volt a cél hogy a nevelő, a bántalmazó iránt nagyon erős kötődés alakuljon ki.

Ezt úgy érték el, hogy az elején a kezelőjétől csak szeretetet kapott, majd amikor elkezdődtek a kínzások, azt addig folytatták, amíg erős disszociatív állapotba nem került az egyén/gyerek.


Ezt onnan ismerték fel, hogy ekkor magzati pózt vett fel és nem reagált a külső ingerekre. Ekkor gyakorlatilag a tudata egy másik valóságba, másik személyiségbe menekült, hogy megvédje magát a sokktól. Ezt a másik személyiséget később állandósítani lehetett. A kezelője, akitől elején csak jót kapott hirtelen ellene fordul, és ő is elkezdi kínozni, így ez a tudatában visszafordíthatatlan törést okoz, amivel véglegesíteni lehet a skizoid állapotot. Attól függően, hogy a programozott embereket mire akarták felhasználni, kiképezték őket bérgyilkosnak, katonának, énekesnek stb. Később, amikor visszakerültek a társadalomba, és „hétköznapi” énjük lépett működésbe, beléjük táplált kulcsszavakkal lehetett aktiválni a bennük megbúvó alszemélyiségeket.
Az elmeprogramozott katonákat, „Mandzsúriai jelölteknek” is nevezték. A név egy 1962-es film címéből származik, ami ezekről a kísérletekről szólt. A filmet 2004-es remake-jét ajánlom mindenkinek. http://www.port.hu/a_mandzsuriai_jelolt_the_manchurian_candidate/pls/fi/films.film_page?i_film_id=65498
Ezeknek a kísérleteknek a komolyságát és valós voltát az is mutatja, hogy 1995-ben Bill Clinton hivatalos közleményben kért érte bocsánatot. Tehát nem valami szóbeszédről összeesküvés elméletről, legendáról van szó. Egyesek szerint maga az elnök is ilyen programozott agymosott bábu…




A kísérleteket a 60-as évek végén beszüntették.
Az MK Ultra project először 1975-ben került a szélesebb nyilvánosság elé, amikor a Kongresszus elé tárták a Church-, és Rockefeller Bizottságok által végezett nyomozati anyagokat.
A további nyomozati munkát megnehezítette, hogy Richard Helms CIA Direktor parancsára minden MK Ultra aktát megsemmisítettek 1973-ban. A Church és Rockefeller Bizottságok munkája így teljes egészében a projectben résztvevők beszámolóira és azokra az aktákra támaszkodhatott, melyek valamilyen úton-módon átvészelték Helms megsemmisítésükre vonatkozó parancsát. Az a néhány dokumentum, amely fennmaradt, mára nyilvános és elérhető az interneten is.
A témával foglalkozó dokumentumfilm:




Aki tud angolul annak ajánlom figyelmébe: 

Tudatmódosítás és manipuláció II. rész



A mára kialakult fogyasztói társadalom akár beismerjük, akár nem, a manipulációra épül. Az emberek érzelmeinek, tudatának, gondolkodásának, és ezáltal viselkedésük és döntéseik manipulációjára. A manipuláció célja a hatalom, az uralkodás.

Uralják az embereket, és kiszámíthatóvá, kezelhetővé teszik a tömegeket, ezen alapszik az egész.

Kevesen tudják, hogy kinek a nevéhez is fűződik, a fogyasztói társadalom kialakítása. Most ezt fejteném ki bővebben. Tekintsünk hát vissza az 1900-as évek elejére, amikor is kis túlzással egy ember ötlete folytán indult el az a torz társadalmi „idea”,  ami mára életformává vált.
Freud amerikai unokaöccse Edward Bernays volt, akit mára már alig ismernek, pedig hatása a 20. századra legalább akkora volt, ha nem nagyobb, mint nagybátyáé.  Bernays az 1920-as években sajtófelellősként dolgozott Amerikában. Fogta Freud elképzeléseit és arra használta fel, hogy manipulálja a tömeget. Ő volt ennek az egész „adjunk el mindenből amennyit csak lehet” dolognak az értelmi szerzője.
Ő mutatta meg először az amerikai nagyvállalatoknak, hogyan keltsék fel az emberekben a vágyat, olyan dolgok iránt, amire nincs is szükségük, azáltal, hogy összekapcsolják a tömegcikkeket az emberek tudattalan vágyaival.

 Abból indultak ki, hogy az ember boldoggá és kezelhetővé tehető, ha kielégítik belső önző vágyait.

Ha jobban belegondolunk, amit Freud elméleteiben kiagyalt, azt unokaöccse kis módosítással átvitte a gyakorlatba. A háborús propagandák szisztémáját átdolgozta a békeidőre, létrehozta a PR-t.
(A PR (public relations) kifejezést, a propaganda szó helyett használta  - mivel az a háború utánra eléggé lejáratódott, rossz felhangja volt - mintegy helyettesítés kép.)
Ekkoriban indultak el egyébként a mára híressé vált női magazinok, mint pl. a Cosmopolitan. A PR-t itt is alkalmazták, oldalas, színes hirdetésekkel voltak teletűzdelve, amin a termékeket híres színészekkel népszerűsítették. Innentől váltak ezek az újságok a nők elhülyítésének egyik fő eszközeivé.
Bernays nagyon következetesen gondolkodott, mivel olyan dogokat akart keresni, amik kihasználják az emberek irracionális érzelmeit. Ő egyértelműen az érzelmekre fektette a hangsúlyt kortársaival ellentétben, akik úgy gondolták, az embereket tényszerű információkkal bombázva hathatnak rájuk.

Bernays legnagyobb horderejű kísérlete a nők dohányzásra szoktatása volt.

Akkoriban (1900-as évek elején) a dohányzás a nők számára tabu volt. Egyik első ügyfele, az American Tabacco vállalat elnöke, arra kérte fel, hogy törje meg valahogy ezt a tabut. Ha belegondolunk, üzleti szempontból visszahúzó erőt jelentett ez a szokás, mivel így a fogyasztói felét kapásból elvesztette a dohány ipar, így a nők bevonása a dohányzásba hatalmas pénz lehetőségét vont maga után. Bernays össze akarta kapcsolni a férfias erő megszerzését a cigarettával.
New Yorkban minden évben húsvétkor parádét tartottak több ezer résztvevővel. Bernays úgy döntött megrendez itt egy színjátékot. Tehetős körökből származó fiatal lányokkal cigarettát rejtetett el a ruhájuk alatt. Ezután csatlakoztak a felvonuláshoz, majd egy adott jelre, feltűnő módon meggyújtották a cigarettát. Bernays ez után tájékoztatta a sajtót, hogy egy csoport előkelő hölgy tüntetésre készül, és meg fogják gyújtani az általuk „szabadság fáklyáinak„ nevezett dolgot. Előre tudta, hogy botrányt fog okozni, és rengeteg fotós lesz, aki megörökíti a pillanatot.  Jelen volt az érzelmi töltet és egy racionális szlogen is.  Érzelmi hatásokra épített, de racionális értelemben is működőképes volt a „szabadság fáklyái” szlogen. Másnap az összes New york-i újságban jelen volt a dolog. Innentől elkezdett növekedni a nőknek eladott cigaretták száma. Rájött, hogy az embereket rá lehet bírni irracionális viselkedésre, ha a termékeket belső vágyakkal és érzésekkel kapcsolják össze. A gondolat, hogy a dohányzás a nőket szabadabbá tenné, teljesen irracionális volt, de a nők mégis függetlenebbnek érezték magukat tőle. Ez azt jelentette, hogy lényegtelen tárgyak erőteljes érzelmi szimbólumokká válhattak azáltal, hogy hogyan akarunk látszódni mások szemében.
Eddy Bernays szerint a terméket nem az emberek esze számára kell eladni, nem úgy, hogy szükséged van erre vagy arra, hanem jobban fogod magad érezni, ha veszel ezt vagy ezt. Azt akarták elérni, ha megveszel egy ruhát, ne azért vedd, mert szükséged van rá, hanem mert jobban érzed magad tőle.
A század elején, és a háború alatt a gyárak ráálltak a tömegtermelésre, és féltek hogy egy idő után, telítetté válik a piac a különböző termékkel, így különösen életbevágó volt számukra, hogy a termelés visszaesése nélkül fenn tudják tartani a fogyasztást. Ezt érték el ezzel az új fogyasztási kultúra bevezetésével.
Ekkoriban alakult ki a fogyasztói társadalom mai formája. Az amerikai ember elsődleges szerepe az országa felé, többé már nem az, hogy állampolgár, hanem az, hogy fogyasztó. 1828-ban új elnök került hatalomra, aki egyetértett Bernays gondolataival.
Hoover elnök volt az első politikus, aki nyíltan megfogalmazta az ötletet, miszerint a „fogyasztóizmus„ lehet az amerikai élet új motorja. Megválasztása után, az alábbiakat mondta a PR-osok egy csoportjának: „Önök átvették a vágyak megtermésének feladatát, és átformálták az emberi lényeket, folyamosan működő boldogság automatákká. Gépekké melyek a gazdasági fejlődés kulcsává váltak”
Így jutottunk tehát el napjaink kőkemény szabad versenyes kapitalizmusához, ahol a verseny mégsem olyan szabad, és mégsem annyira verseny, elég ha csak visszaemlékszünk a „választás illúziója” c. cikkre. Elhitették az emberekkel ezt is, hogy tömérdek márka tömérdek terméke közül választhatnak közben ugyan az mind, csak esetleg más-más érzelmi töltetet kapcsolnak hozzá, más sztárral reklámoztatják. A lényeg ugyan az, mégpedig, hogy az emberek fogyasszanak, és azzal törődjenek milyen új cipőt vegyenek, milyen márkájú mp3 lejátszót és mikor cseréljék le az amúgy még teljesen jól funkcionáló okostelefonjukat egy sokkal újabbra.

TeSzedd! 2012


A sok spirituális téma után úgy gondoltam, ideje kicsit a gyakorlat vizeire evezni és belevetni magunkat a rideg valóságba.
Azt hiszem elmondható országunkról, hogy nem a környezetvédelem mintaképe. Valahogy határainkon túl másképp működik a gravitáció, feldobja a szemetet a földről, esetleg hajlékonyabb az emberek gerince, ízületeik másképp vannak felépítve, és nem jelent problémát nekik lehajolni az esetlegesen véletlenül a kuka mellé ejtett szemétért.
Tudom, persze ott több a pénz, és van mindenkinek munkája, magasabb az életszínvonal, jobb a közlekedés, másabb a hangulat és egyébként is forduljanak fel ugyebár, hogy külföldre mertek születni – annyi kifogás hagyja el a jó magyar ember száját, ha szemétszedésről van szó, hogy öröm nézni.
Nem egyszer láttam már, miközben kutyát sétáltattam és szorongattam az ürülékfelszedő zacskót, hogy autók megállnak és repül ki az ablakon a szemét, a csikk és mindenféle más dolog. Ilyenkor azt hiszem, joggal támad bennem az az érzés, hogy utánamegyek és megetetem vele.
Valahogy eltorzult értékrend uralkodik országunkban. Azt hiszem, ha én egyszer megpróbálnám otthagyni a kutyám termését a fűben, ahol egyébként egy darab gyerek nem játszik és két hét múlva lebomlik az egész, legalább három jóindulatú öreg hölgy kapna a szívéhez és csendben elhalálozna. De az, hogy autók rendszeresen megállnak a város több pontján, és zsákszámra szórják a szemetet, nem baj, lerendezik annyival, hogy „ezek a mai fiatalok…” majd szidják még őket kicsit, és mennek nézni a délutáni szappanoperájukat. Arról nem is beszélve, hogy előfordult már, hogy kamikáze módjára sötétedéskor egy bérház mögötti keskeny járdán próbáltam közlekedni. Ekkor jön el ugyanis a nap azon pillanata, amikor a panelnéni a tizedikről nem csoszog le a kukához, mert még a végén lemaradna a valóvilágról, hanem laza mozdulattal kiszórja kukája tartalmát a fűre. Nem számít, hogy éppen ott sétálni akarsz, te bajod, ha rosszkor rossz helyen vagy.
Én toleráns vagyok, bizonyára a néni kifogyott a szemeteszsákokból, és minden követ megmozgatott mindenkit lefizetett, hogy vegyenek neki zsákot, és azt is belátom, hogy biztos mindenkit felhívott és kétségbeesetten kérlelte őket, hogy segítsenek neki levinni a szemetét, mert fáj a lába és nem tud lépcsőzni… bár még ekkor sem lenne elfogadható ez a tett.

Valójában az országunkban a hozzáállással van baj: mindenki a másikra vár.

Majd, ha ő elkezdi, akkor én is.  Arra senki nem gondol, hogy ez a szemét közös, ez a probléma közös.  Saját magunkat fojtjuk bele a szemétbe, ha nem teszünk ellene semmit. Valamiért úgy gondolják, hogy amíg homokba dugják a fejüket, addig majd valaki valahogyan megcsinál helyettük mindent és nekik nem kell „kellemetlen” helyzetbe kerülni. Mert másokat szidni egyszerű, tenni is valamit már sokkal bonyolultabb…
A Te Szedd mozgalomról nem rég hallottam, és úgy gondolom, hogy az eddig indított mozgalmak közül ez magasan viszi a pálmát. Megfelelő marketing, megfelelő tervezés, és úgy mutatja be, hogy az embernek kedve támad szemetet szedni. Nem tudom, mikor fog elmúlni a jó magyar emberből a felsőbbrendűségi érzés, és miért derogál neki, hogy ha le kell hajolnia egy-egy szemértért, hogy egy tisztább országban élhessen, de ha esetleg erre vetemedne, jó dolog, ha van hová beállnia kicsi segédkezni. Több ilyen akció is lesz, ezért érdemes figyelemmel követni a honlapot/ facebook oldalt, illetve regisztrálni.
Nade nem elég szedni, tenni is kellene azért, hogy ne termeljünk ennyit.  Túl sok csomagolóanyag, egyszer használatos tányér, pohár kerül a kukába. Valójában szerves hulladékot nem is lenne szabad kidobni, hiszen nem tart sokból egy kis komposztot készíteni és visszaadni a természetnek. Tudom, hogy városban ez nehezen megoldható, de lehetne ilyen kezdeményezéseket elindítani.
A műanyag palackokat tökéletesen fel lehet használni többször, és mikor már nagyon kopott, akkor lehetne külön gyűjteni.
A szatyrokat, dobozokat, egyéb –számunkra- felesleges csomagolóanyagot egészen nyugodtan az üzletben hagyhatjuk, felesleges hazavinnünk.
Aki esetleg mégis hazavinné, és egy kis kreativitással is rendelkezik, tökéletesen újra tudja hasznosítani az általa termelt felesleges hulladék nagy részét (elég csak a keresőbe beírni a „creative recycling” vagy az „eco crafts” kifejezést és a képekre kattintani).

Egy biztos: óvni a környezetünket nem gáz. Nem kellemetlen, nem kötelesség. Sokkal inkább egy belülről jövő felelősségtudatnak kellene kialakulni az emberekben. Tudatosan kell élni és kihúzni a fejünket a homokból, és észrevenni, hogy amíg ülünk a hátsónkon, nem fog történni semmi változás, akármennyire is beszélünk arról, milyen rossz nekünk. Amint változtatunk a gondolkodásmódunkon és a hozzáállásunkon, minden megváltozik. Összefogással pedig bármit el lehetne érni, akár egy hét alatt képes lenne Magyarország lakossága a komplett országot kitakarítani úgy, hogy senki nem dolgozná magát agyon. Minden csak akarat kérdése.

Tudatmódosítás és manipuláció I. rész



Ha spirituális szempontból vizsgáljuk a önmagunkat, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy az embert két dolog határozza meg, teszi emberré.  Egyrészt van a lelke, amit különféle vallások, irányzatok különféleképp értelmeznek, definiálnak, viszont abban egyetértenek, hogy ez az az eszencia, ami halhatatlan és összeköt minket Istennel és a magasabb tudatossággal.
Személyiségünk másik része maga a tudat. Ha a lelket azonosítjuk a szívvel, akkor a tudat nyilván valóan az agy. Akkor érezzük magunkat harmóniában, ha a tudat és a szív összhangban vannak, emóció és racionalitás kiegészítik egymást. Amíg ez az egyensúly megvan, meghalljuk szívünk, vagyis lelkünk sugallatát. Innen a mondás, hogy hallgass mindig a szívedre. Amikor viszont az ember tudata által kreált önképe, az ego, felülkerekedik, és elnyomja a lelket, elnyomja a megérzéseket. Ekkor már az embert a tudata uralja. Ilyenkor az ember nem más, mint a saját egója. Az egót - a lélekkel ellentétben, akit nem lehet egykönnyen becsapni - könnyű rászedni, megvezetni. Az ego az, amit könnyű manipulálni. Így azok számára, akik nagy tömegeket akarnak manipulálni, az áll az érdekükben, hogy az embereket az egója irányítsa, és ezért el is követnek mindent.
Hogy kik ezek az érdekcsoportok, és, hogy milyen módszereket alkalmaznak, arra a sorozatom későbbi részeiben fogok kitérni.
Mivel egy nagyon szerteágazó témába kezdek, ezért egy hosszabb hangvételű cikksorozatban szeretném töviről- hegyire kivesézni a dolgokat.
Arra szeretnék vállalkozni, hogy bemutassam, hogyan manipulálják az embereket, kitérek majd a média hatására mindennapjainkra, betekintést nyerhetünk az elme manipulálásának történetébe, történelmébe. Megnézzük, milyen háttérhatalmi rendszer bújik meg a színfalak mögött, amely mozgatórugója ezeknek a folyamatoknak.

A felületesebb dolgok felől, a felszín felől fogok közelíteni a mélyebb összefüggések felé, remélve, hogy a sok kis mozaik a végére mindenkinek kiadja a nagy egészet.


Bevezetésképpen, hogy megadjam az alaphangot és felkeltsem az érdeklődést a téma iránt, egy nagyon érdekes videót mutatnék, aminek tartalmáról a későbbiekben lesz részletesebben szó.



A címben szereplő „szubliminális üzenetek”, magyarul a tudat alattira ható, tudat alattinak „címzett” üzenetekre utalnak. Ezekkel lehet legkönnyebben manipulálni nagy tömegeket, úgy, hogy az ne keltsen feltűnést és észrevétlen maradjon… De minderről majd később.