Pages

2012. szeptember 13., csütörtök

Táplálkozás - kristályszerkezet I.




Spirituális emberek megnyilvánulásait megfigyelve észrevettem, milyen témák kerülnek napról napra szóba. Azonban láttam azt is, hogy van, amit meg sem említenek. Éppen ezért határoztam el, hogy sokkal többet fogok írni a blogon arról, amiről annyira nem szeretnek beszélni spirituális körökben. Egyfajta hiánypótlást szeretnék ezzel elindítani és hangsúlyozni, milyen lényeges témákról is van szó.

Nyitó témámként a táplálkozást választottam. Azért, mert ez meghatározza életünk hosszát, minőségét, mégis el van nyomva, ha spirituális fejlődésről van szó. Egyik csoportban sem olvastam, hogy rendszeresen foglalkoznának a témával, sőt általában szóba sem kerül.

Igyekszem nem regényhosszúságú írásokat közölni, ezért több részre bontom fel a sorozatot. Ebben a részben a természetes kristályszerkezetű ételekkel foglalkozom.
Pedig úgy gondolom, hogy helyes táplálkozás nélkül a spirituális fejlődés olyan, mint autó kerekek nélkül. Hiába van nagyon jó motor benne, nem tud előre jutni. Így vagyunk ezzel mi is. Ha energetikai szempontból folyamatosan bepiszkoljuk magunkat, akkor képtelenek vagyunk nagyobb spirituális magasságokba emelkedni. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk mindent az alapoknál.

Nem szeretnék biológiaórát tartani, de kicsit muszáj a táplálékok biológiájába belemennünk. Mint tudjuk, minden - többek között az is, amit megeszünk – atomokból épül fel.  Ezek az atomok valamiféle módon kapcsolódnak egymáshoz. Kialakítanak egy szerkezetet, amit pl. víz vagy élő táplálékok esetében kristályszerkezetnek nevezünk. A szerkezeten belüli kötések magas frekvenciájú energiát tárolnak, ezt spirituális emberek általában magas rezgésnek hívják. Elég csak arra gondolni, hogy ha csak egy pici szerkezetben ennyi energia van, akkor egy alma milyen finom rezgésű energiát tárolhat magában.
Pontosan ezért szokták mondani, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket legjobb nyersen fogyasztani. Miért? Főzéskor, pároláskor nem csak a vitaminok mennek ki belőle, hanem az energia is. A sejt citoplazmája kristályszerkezetű. Ugyanakkor komponensei között rengeteg fehérjét találunk. Magas hőfokon a fehérjék kicsapódnak, tehát a citoplazma szerkezete szétesik, kötéseiből az energia eltávozik. Amit enni fogunk, az sokkal alacsonyabb energia- és tápanyagtartalmú.
Fagyasztáskor is hasonló történik. A sejt -8 °C alatt már nem tudja megtartani kristályszerkezetét. A helyzet hasonló: kötések megtörnek, energia felszabadul. Hiába várná azt az ember, hogy ha a víz megfagy, kristályszerkezetű lesz, ez a valóságban másképp működik: a citoplazmát felépítő fibrinszálak a peptidkötéseiknél szétesnek, méghozzá azért, mert a víz kristállyá fagyva szétroncsolja. Így ugyan a víz kristályosodik, de a sejt roncsolódik.

Miért fontos ez?

Jogosan merülhet fel a kérdés. Ahhoz, hogy pontos és érthető válasszal szolgálhassak, gondoljunk bele, miért is eszünk. Testünknek szüksége van nyomelemekre, ásványi anyagokra. Ugyanakkor egy-egy étkezés után erősebbnek is érezzük magunkat, tehát több lesz az energiánk. Nagyon fontos, hogy önmagunkra ne csak fizikai valónkban gondoljunk. Ott van a lelkünk is, akinek teljesen mindegy, milyen étvágygerjesztően néz ki egy étel, ő csak azt nézi, hogy milyen minőségű energiából áll. Mert azt tudja hasznosítani.
Téves feltételezés lenne azonban azt gondolnunk, hogy fizikai testünk nem foglalkozik az energiákkal. Minden, ami atomokból épül fel, rendelkezik saját rezgéssel. Minél erősebb egy szerkezet, minél szabályosabb, a kötések annál több energiát képesek raktározni, így annál jelentősebb lesz a rezgése, és finomabb az energiája. Testünk olyan tökéletesen megalkotott élő rendszer, amiben az apró sejtek képesek felvenni a bevitt táplálék rezgését.
Hogy ne tűnjön ilyen bonyolultnak, gondoljunk arra, hogy mikor betegek vagyunk, sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, egészségesebbé válunk. Azért, mert a gyümölcsnek szabályos kristályszerkezete van, és ha ezt nagy mennyiségben bevisszük a szervezetünkbe, akkor sejtjeink is átveszik ezt az egészséges rezgést, és visszaállnak természetes kristályszerkezetbe.
Gyakori hárítás, kifogás, hogy a mai világban már az sem „bio” amire rá van írva, hiszen szennyezett a talaj, az öntözővíz, a levegő… stb. Valóban módosítják a külső tényezők a zöldségek, gyümölcsök energiáját, de teljes mértékben nem tudják lerombolni. Hogy visszatérjek az írásom elején említett autóra: a legkönnyebb a természtes kristályszerkezetű ételeket és a mű kristályszerkezetű ételeket ért káros behatások közötti különbséget két autóval szemléltetni. Csak, hogy érthető legyen mindenki számára. Nem mindegy, hogy egy nagyon jó minőségű luxusautót használok 15 évig, vagy egy kifejezetten tömeggyártásra tervezett gyengébb, de olcsó autót. Tegyük fel, hogy ideális világban élünk, és a káros hatások mindkét autót ugyanolyan mennyiségben érik. 15 év elteltével melyik autó fog jobban működni? Nyilván nem lesz tökéletes, de működik. Míg a másik is lehet, hogy működik, de különbséget lehet tenni a kettő között, az egészen biztos. A természetes kristályszerkezet alapvetően tökéletes. Ha ezt károsítják a fent említett környezeti tényezők, már nem lesz tökéletes, de fog még tartalmazni energiát. Ami eredetileg mű kristályszerkezetű, az már önmagában nem tartalmaz annyi energiát, és ha még ez károsodik, akkor alig lesz benne tápérték. Ilyenek pl. a génmódosított gabonafélék, de erről a következő írásomban szeretnék nagyobb részletességgel írni. 

2012. szeptember 11., kedd

Pio atya - a csodák embere

Írhatnék életrajzi adatokat, elemezhetném a csodatételeit, évszámokat közölhetnék életének főbb állomásairól – de nem teszem. Igaz, bevallom, a témában született első írásom valóban ilyen volt. De ott mozgolódott bennem továbbra is egy gondolat, hogy ez tényleg hozzá méltó írás lenne?

Hamar rájöttem, hogy Pio atya különlegességét és nagyságát nem tudnám ezen írásommal minden igényt kielégítő módon kifejezni, éppen ezért megpróbálkozom annak a megfogalmazásával, hogy nekem mit jelent ő.

Az olvasó szeme előtt csak akkor kezd feltárulni ritkaságszámba menő élete, és az igazi jelentősége, amikor már számtalan életrajzi cikken átrágta magát, és megnézte a róla készült filmeket is. De a sok évszám és adat között hajlamosak vagyunk elsiklani a lényeg felett: nekünk mit adott az ő tevékenysége?

Ismerkedjünk meg vele közelebbről: Francesco szegény családból származott, szülei földműveléssel foglalkoztak, ő maga is állatokra vigyázott, így tanulmányait később kezdte meg. Kisgyermek kora óta látomásai voltak, Jézus és Szűz Mária tanította őt elmondása szerint. Nagyon fiatalon tudta, hogy barátnak akar állni, végül 15 éves korában sikerült csatlakoznia a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjéhez, ekkor kapta meg a Frater Pio nevet is. Innentől kezdődtek életében a szokatlannak számító történések. Ezek egyike volt a gyakran jelentkező lázroham, amikor közel 48°C-ra is felszökkent a láza. Igazán viszont a stigmák megjelenése ment csodaszámba.

A szentek mindig tanítanak minket valamire. Másabbak leszünk, miután megismertük őket. Pio atya élete is pontosan ilyen.  Minél többet olvastam róla, annál inkább megszerettem őt. Sokáig töprengtem azon, mi is fogott meg benne ennyire.
Aztán a filmet nézve észrevettem, hogy az ő személyét valami varázslat-féle lengi körül, amire csak kisgyermekkoromból emlékszem. Néztem őt és elhittem, hogy a csodák léteznek, szinte valóságosnak éreztem minden csodát. Azt hiszem ez az, ami benne ennyire eleven volt. Jött a századfordulón, a háborúban, és a maga egyszerűségével és végtelen alázatával megmutatta nekünk, hogy nem a világ szürkült be, hanem mi magunk. És lehet még csodálatos az élet, ha mi is elhisszük.
Még idős korában is olyan szemekkel nézte a nagyvilágot, amire manapság már csak a kisgyerekek képesek. Elhitte, hogy az élet maga varázslatos, és tudta, hogy léteznek csodák. Tudta, hogy amire teljes szívéből vágyik, az valóra válik. Végtelen szelídségének és közvetlenségének köszönhetően elnyerte az emberek bizalmát.
Talán ennek a gyermeki tisztaságnak volt köszönhető a számottevő ereje is:  a gondolatolvasás, a bilokáció, és a többi ritka képesség, amit ő sosem vallott magáénak, inkább hálával megköszönte az Égieknek.
Az én szememben azonban voltak sokkal nagyobb képességei az imént említetteknél: az a derű, ami egész életében jellemezte őt, az alázat, amivel a mindennapi feladatait tette, és az a mérhetetlen szeretet, amivel az Égiekre, és környezetére gondolt minden pillanatban. Ez az, ami igazán naggyá teszi őt, és amiről érdemes lenne példát vennünk.

Sokszor elvakítanak minket a képességek, és nem vesszük észre a látszat mögött a valóságot. 


Felmentjük magunkat a teljesítés alól, mondván, hogy nem vagyunk szentek, holott a felszín mögött észre sem vesszük az igaz értékeket, amik – szerintem – az igazi tanításuk. 
Pio atya a csodák embere. 

Jött, és megértette velünk, mennyire el vagyunk tévedve az igaz valóságtól. 

Mennyire messze járunk, amikor azt hisszük, csak az igaz, amit meg tudunk vizsgálni, csak az létezik, amit meg tudunk érteni. Ezt továbbra is őriznünk kellene, ezt az érzést be kellene építenünk az életünkben, és minden pillanatban elhinni: a világunk egy csoda.
1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták, romlatlan testéhez még ma is emberek ezrei zarándokolnak el. Nem csak életében örvendett nagy népszerűségnek, hanem a mai napig egyike a legkedveltebb szenteknek. 


Az életéről szóló film: 

2012. szeptember 9., vasárnap

A nyugati orvoslás alkonya

                                                                           
Rengeteget hallhatjuk mostanában, hogy összeomlik az egészségügy stb.
Viszont  kevesen gondolkodnak el azon, hogy vajon  szükségünk van- e a jelenlegi rendszerre amit mindenki csak szid.  Nem értem miért kell ragaszkodni ahhoz, ami nem jó…
Előbb össze kell omlania a réginek, hogy jöhessen utána valami új, valami jobb.
Sokan panaszkodnak, az orvosi műhibák miatt, hogy nem olyan az orvosok hozzáállása, amilyennek lennie kellene stb. Manapság az emberek gyógyítása átment futószalagon történő gyógyító gépezetté, már amennyire gyógyításnak lehet nevezni ezt a tevékenységet.  Persze az, hogy egy- egy betegre 5-10 percnél nincs több idő egy háziorvosi rendelőben, nem feltétlen az orvosok hibája sokkal inkább a rosszul felépített rendszeré. Lássuk be, az egészségügy jelenleg nem azt akarja, hogy minél kevesebb beteg legyen, és azt sem hogy betegségéből valaki teljesen felgyógyuljon, üzleti szempontból ugyanis jövedelmezőbb az egészség és a betegség határán tartani az embereket.
Sokan nem nézik sokba a természetgyógyászatokat és az alternatív gyógymódokat, pedig egykoron a gyógyítás szó alatt még ezeket értették az emberek.  Akkoriban még valódi gyógyítást végeztek, nem  volt elfogadott a mű-tét és  mellékhatásokról sem kellet megkérdezni a gyógyszerészt vagy kezelőorvost. Hiába a modern technika, a gyógyítás erkölcse - már ha még létezik olyan - és maga a betegséghez , és a beteg emberekhez való hozzáállás kritikán aluli. Nem egészben tekintik az embert, hanem rész egységekre bontják, és tüneti kezelésekkel nyomják el a kiváltó okokat.  5-10 perc alatt nincs lehetősége az orvosnak arra, hogy a tünetek mögé nézzen és kikérdezze rendesen a pácienst.
Arra van csak ideje, hogy felírja azt a gyógyszert, amiért a kérdéses gyógyszercégtől prémiumot kap. Hát igen így megy ez manapság, omlana is össze az egész rendszer, mégis egyesek kapaszkodnak ezekbe a romokba. Jöhetnek persze sokan azzal,  hogy jól van könnyű itt pattogni de ha ez nem lenne akkor mi lenne helyette?  Ki látná el a betegeket? A megoldás szerintem az lenne, hogyha összefognának az alternatív gyógymódok képviselői , a természetgyógyászok és azok, akik még a régi ősi tudás szerint gyógyítanak, ki lehetne alakítani egy olyan egészségügyet ami teljesen más szemléleten alapszik.  Fontos megjegyezni, hogy a gyógyítók között is rengeteg a hiteltelen ember ez tény. Könnyű viszont nagy részüket kiszűrni, például aki dohányzik, kávézik stb. az már alapból nem lehet hiteles gyógyító, hiszen nem a tisztaságot képviseli, nem is tud így tiszta energiákat átadni.
Viszont azt, hogy ez működőképes rendszerré tud formálódni, az is mutatja, hogy Kínában például a keleti orvoslás teljességgel elfogadott és megbecsült irányzat. Ott mindenki tudja, hogy ha valakinek betegsége van, akkor az először az energia rendszerében jelentkező elváltozásként mutatkozik meg, ebből lesz később betegség. Eszerint is gyógyítanak.  Az energiaáramlást állítják helyre, nyilván erre számtalan módszer létezik. Minden természetes gyógymód erre vezethető vissza. Ezzel szemben a mai orvosok tagadják még az aura létezését is, már amelyik hallott már egyáltalán róla… a csakrákról nem is beszélve.  Ha egy gyógyító nincsen tisztában az emberi test energetikai rendszerével , csak a fizikai tulajdonságokkal , akkor képtelen hosszú távú valódi gyógyulást elérni bárkinél is. Ezt láthatjuk a mai népegészségügyi mutatókon is. Itt van egy nagyon egyszerű, hétköznapi példa:  Iskolás srác elmegy a házi orvosához, mert fáj a torka, náthás, meg van fázva.  A doki fogadja, megnézi a tokát, rosszallóan csóválja a fejét, majd ezzel a lendülettel fel is ír számára egy gyulladáscsökkentőt és antibiotikumot.  A srác hazamegy, elkezdi szedni a gyógyszert, 3 nap múlva  megy a suliba mert kutya baja. Viszont 2 hónap múlva ismét a dokinál köt ki, mert megint megfázott. Így megy ez évekig, mígnem ki nem találja a háziorvosa, hogy krónikus mandula gyulladás alakult ki nála, és legjobb lenne  kiszedni a torkából azt a 2 gyulladt valamit, mert hát ha nincs ott, akkor nyilván be sem tud gyulladni.
És most nézzük egy kicsit más szemszögből az eseményeket. Ha a srác történetesen egy természetgyógyászhoz ment volna, az megvizsgálja testileg, lelkileg egyaránt.  Felméri az életvitelét, a tünetek mögött megkeresi a lelki okokat.  Az, hogy a srác megfázott azt jelenti, hogy sérült az energia rendszere, így be tudott jutni a kórokozó a szervezetébe. Ezt a sérülést előidézhette például nagyfokú stressz,  vagy akár megfelelési vágy. Számos oka lehet, de erre nyilván a gyógyító feladata rájönni. Miután ezt felmérte, felhívja a fiú figyelmét a lelki okra, és segít neki megoldást találni rá. A tüneteket is kezeli, természetes eljárásokkal , amelyek nem roncsolják az immunrendszerét, hanem az energetikai elakadásokat, blokkokat szünteti meg.  A táplálkozására is nagy hangsúlyt fektet, figyelmezteti, hogy egészséges ételeket vigyen be a szervezetébe.  Ezek után egyre kevesebbszer fázik meg, mivel nem szed antibiotikumokat az immunrendszere is erősödik, letisztulnak az energiái. Mivel megszűnt közben a lelki ok is, egyre erősebbé válik, így a mandulaműtét nevetséges felvetés lenne.  Ez nyilván egy nagyon leegyszerűsített példa, de arra tökéletes, hogy megmutassa a két irányzat közti különbségek lényegét.

                                                                             

Egy újabb rejtély: a titokzatos Voynich kézirat

1912-ben Wilfrid Voynich amerikai műgyüjtő, egy olaszországi jezsuita rendháztól vásárolta meg, a névtelen kódexet, amelyet ezután róla neveztek el. Halála után a Yale Egyetem könyvtárába került, ahol jelenleg is megtalálható.

A kézirat érdekessége, hogy szerzője és címe ismeretlen, valójában tartalmára is csak feltételezések vannak.

A szöveg teljességgel olvasható állapotban van, viszont eddig ismeretlen nyelven íródott,  és ismeretlen betűket is használ. A kódex tartalmára eddig csak a színes illusztrációk alapján tudtak következtetni. Ezek alapján 6 fejezetet lehet elkülöníteni: herbárium, asztronómia, biológia, kozmológia, gyógyszerészet, receptek. Ezekből arra követeztethetünk, hogy valamiféle gyógyítóknak vagy alkimistáknak szánt kézikönyv lehetett. A képek stílusa alapján az 16. századra saccolták a keletkezését, viszont a szénizotópos vizsgálat kimutatta, hogy  a 14. század elején készült.


Próbálták az írásjeleket is megfejteni eddig sikertelenül, rengeteg elmélet keletkezett, vannak akik szerint az egész csak halandzsa.
Ezt azóta cáfolták, mivel rengeteg statisztikai próbát elvégeztek a szövegen. Azt vizsgálták, hogy az adott szavakban a betűk egymáshoz viszonyított előfordulása milyen, például milyen a magánhangzók és mássalhangzók egymáshoz való viszanya stb. Az erdmények azt igazolták, hogy valódi jelentéssel bíró szavak szerepelnek a kódexben. Az, hogy valójában mit jelent és milyen nyelven íródott még ma sem tudják...

                           

2012. július 30., hétfő

A titokzatos Saint Germain: avagy a férfi, aki sosem hal meg



Összegyűjtöttem, amit róla találtam a neten, mivel régóta érdekel munkássága és az őt körüllengő misztikum.  Mindig is kíváncsi voltam, hogy ezekből mennyi lehet igaz és mi az, amit csak az élénk fantáziával megáldott emberek hozzátettek a történelem során.

 Feljegyzések a titokzatos grófról nagyon sokrétűek, viszont - bár sokan megkérdőjelezik létezését- arra, hogy valóban létező személy volt, komoly bizonyítékok vannak: a  francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is feljegyzések vannak róla.  Sok korabeli híres személyiséggel ált barátságban illetve ismertségben, kortársa Voltaire következőképp nyilatkozott róla: "aki mindent tud és soha nem hal meg". De ki is volt valójában ez a misztikus kiismerhetetlen gróf?

Tekintsük át élettörténetét:

A feljegyzések szerint, 1696-ban született, apja II. Rákóczi Ferenc fejedelem volt, így magyar felmenőkkel büszkélkedhetett, viszont politikai okok miatt már gyermek korában Párizsba került.

A beszámolók, feljegyzések alapján, a  gróf személyéről először 1710-es velencei látogatása kapcsán esik szó mikor is megjelenésében egy középkorú, nagyjából 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű és barna hajú, igen ízlésesen öltözködő, jó módú férfiként említik. Utazásai során bejáratossá vált több európai királyi udvarba. XV. Lajosnak barátja és tanácsadója, a királyi családnak meghitt ismerőse volt. Franciaországi tartózkodása alatt Chambord királyi kastélyában biztosított szállást neki XV. Lajos. Az elbeszélések szerint a Gróf gyakori esti vendége volt a királynak és családjának. 1737-1742 között a perzsa Sah udvarában tartózkodott. Oroszországban is élt III. Péter uralkodása alatt egészen annak trónfosztásáig, illetve II. Katalin trónra lépéséig. Híres volt nyelvtudásáról, folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritul, arabul, kínaiul, és bizonyos források szerint származása miatt magyarul is. Másik érdekesség róla, hogy tökéletesen használta szinkronban mindkét kezét, képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kézzel.

Udvari és arisztokrata körökben a gróf a műveltsége, tehetsége és különleges képességei miatt mindig a társaság középpontja volt. Egyéb szemtanúk is azt bizonyítják, hogy a híres grófnak birtokában volt az az alkímiai por, amellyel alapfémeket színarannyá tudott transzmutálni. Kortársai feljegyzései igazolják, hogy ezt a kísérletet legalább két ízben a nyilvánosság előtt bemutatta. Marquis de Valbelle meglátogatta laboratóriumában Saint-Germain-t s ez alkalommal a grófot olvasztókemencéje mellett buzgólkodva találta. A gróf egy hat frankos pénzdarabot kért a Marquistól, amit valami különös anyaggal bevont s azután az olvasztókemence kis tüzénél hevíteni kezdte. Marquis de Valbelle látta, amint a pénzdarab megváltoztatja a színét s lassan izzó vörössé válik. Néhány perccel később, amikor a pénzdarab kissé lehűlt, a gróf kivette a hűtőedényből és visszaadta a Marquisnak. Többé már nem ezüst volt, hanem a legtisztább arany. A transzmutáció tökéletesen sikerült. Ez a pénzdarab Comtesse d,Adhemar birtokában volt egészen 1786-ig, amikor titokban ellopták tőle.

Egy másik érdekes történet:

A Gróf életmódjáról a források egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy feltételezett mesés gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, sőt szinte spártai volt. Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában, amíg a vendégsereg falatozott, ő színes történetekkel szórakoztatta az egybegyűlteket. Étrendjének alapját, ahogy azt tudni lehet, különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Ezen kívül gyümölcsöket és mézet fogyasztott, alkoholt nem ivott. Elvonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott. A legnagyobb talány vele kapcsolatban az az ún. örök élet elixírje, melynek a források szerint birtokában volt. Visszafogott életmódja és ennek a bizonyos elixírnek a rendszeres fogyasztása biztosította hihetetlenül hosszú életét.

A gróf okkult tudásának forrása teljességgel ismeretlen. Azonban úgy tűnik, hogy nem csupán a legmélyebb bölcsességnek volt birtokában, hanem azt a gyakorlatba is maradéktalanul átvitte.


Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterika alapelveiben. A meditáció és a koncentráció keleti módszerét gyakorolta.


Aki számára ezek a dolgok hihetetlenek, mert tény, hogy nem mindennapi dolgokról szólnak a feljegyzések, azok elég ha csak arra gondolnak, hogy ezek a dolgok csak számunkra, nyugati emberek számára furcsák, mint ahogy előző cikkemben erre ki is tértem.
Nálunk teljesen más a szemlélet és az ilyen dolgok hallatán rögtön bűvész trükkökre asszociálunk.
Pedig a gróf életével azt bizonyította, hogy európai ember is érhet el magas szinteket, nem csak kolostorokban lehet megvilágosodni.
Munkássága valószínűleg sokkal mélyrehatóbb volt, és hatása is nagyobb jelen korunkra, mint azt gondolnánk.




források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Germain_gr%C3%B3f
http://www.hermit.hu/php/index.php?com=tajekoztato_cikk&tajekoztato_id=57&tajekoztato_kategoria=hermetika&tema=Hermetika














Vedd észre a valóságot!




Lándzsa törés torokkal, órákig tartó lógás nyaknál felakasztva...és még sorolhatnánk a videóban látott hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb „mutatványokat”.. és a film még nem is tért ki a az olyan távol keleti kolostorokról szóló legendákra mint amilyeneket Marco Polo is feljegyzett pl. szerzetesek levitációja ( lebegése).
A legtöbb keleti ember nem lepődik meg az ilyesmin, ugyanis ott tudják, hogy más is létezik, az érzékszerveinkkel felfogható fizikai valóságon kívül. Másképp is élik meg az ilyesfajta tapasztalásokat.
A Shaolin kolostorokban élő szerzetesek sem azért törnek el a torkukkal lándzsákat,  mert ez lenne a végcél, amiért éveket tanultak, csupán demonstrálják, hogy kellő elszántsággal, szorgalommal és fegyelemmel az ember tényleg képes legyőzni önmagát, felülemelkedni a fizikai test korlátain és elérni egy magasabb tudatosságot, amikor más szemszögből figyeli már a világ eseményeit. Ezek a gyakorlatok csak melléktermékei annak az évekig tartó tanulásnak, amelynek célja a test, a lélek és a tudat sziklaszilárddá edzése.  Tehát csak levetülése annak a hatalmas belső erőnek, amelyre szert tesznek az éveken át tartó kemény tanulással.
Sokan mondják, hogy nem hisznek az ilyen energia blablákban… mert megfoghatatlan, és nem tudományos.
Az létezik, amit géppel meglehet mérni, mikroszkóppal vagy távcsővel meg lehet nézni, vagy egyszerűen meg lehet fogni, látni, érezni, tapintani.
Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor a gondolat sem létezik?
Minden embernek vannak gondolatai nemde?
Azokat se tudta még senki sem kiszedni az agyból és mikroszkóp alatt megvizsgálni. Tehát akkor nem is léteznek?
Vagy ott vannak az álmok. Azokat sem tudták kimutatni, csupán az agy változó frekvenciájú elektromos jelenségét, de az még nem álom, mert akkor a nagymamám régi dinamós elemlámpája se kizárt, hogy képes álmodni… ha csak ennyin múlik a dolog. Tehát az álmok létezését sem fogadjuk el addig, amíg nem lesz elég fejlett a technika ahhoz, hogy egy vászonra kivetíthessük?
Manapság mindenki bizonyítékokat vár… előbb bizonyítsd be, aztán elhiszem.
az ilyennek sosem szabad bedőlni, nem az én érdekem, hogy bárki is elhiggyen valamit.
Az utat mindenkinek magának kell bejárnia és kikényszeríteni sosem lehet a bizonyítékot, mert úgysem kapod meg de amikor eltudod ezt engedni és elkezdesz a szíveddel látni, eljutsz egy szintre ahol már vannak bizonyítékok, de akkor már nincs rá szükséged.
A helyzetet nagyon jól példázza a következő kis animáció:


A legfőbb probléma, hogy a legtöbb ember nagyon bekorlátozza magát ezzel a szkeptikus hozzáállással ami nem mindig baj, mivel ez véd meg attól, hogy kudarcok érjenek bennünket az életben, hogy átvágjanak, becsapjanak. Az ember nem hisz el minden hülyeséget ugye, de mégis ez a tudat alatti félelem olyan erős lett egyesekben, hogy az általa keltett védekező mechanizmus már egy hatalmas blokként működik, ami nem engedi a legtöbb embert a szabad gondolkodásra.
Fél is talán olyan dolgokkal foglalkozni, amit nem érthet meg, vagy csupán nem tud megérteni anélkül, hogy elkezdje ledöntögetni a saját maga által épített falait és megrengetné saját világképét.
Ezekből az emberekből lesznek a notórius tagadók, akik visszavetik sokak lelkesedését, és mindenre van kézzelfogható magyarázatuk.



És bár nem úgy ahogyan ők gondolják, de ezekre tényleg van kézzelfogható magyarázat, mint ahogy pár évtizeddel ezelőtt akár az atom létezése is csak távoli megfoghatatlan és bebizonyíthatatlan tévelygésnek bizonyult sok ember számára.
Azóta elfogadott tudományos tények ezek, pedig a kvantumfizika is sok tekintetben valószínűségeken és találgatásokon, hipotéziseken alapszik.

A belső energiák létét számos kultúrában megtalálhatjuk és mára már tudományosan is bizonyított létezésük.

Ősi kultúrákban mind megtalálható, csupán más - más névvel illették, Indiában prána, Kínában chi, Japánban kí stb…
Mind egy és ugyanazon energia, csupán más-más megnevezéssel, ezért van, hogy sokan mondják a pránanadira és a reikire, hogy valójában ugyan annak a célnak más úton való megközelítése mindkettő, de valójában lényegük egy és ugyanaz.
Találjuk meg ezek mögött a felszínes különbségek mögött a valódi igazságot, hogy valójában minden egy.
Ha bemélyedünk ezeknek az iskoláknak vagy akár a különféle világvallások tanításaiba, ha nem veszünk el a dogmatikus részekben és meglátjuk mindenek valódi lényegét és a közös pontokat leszűrhetjük a következőket:
A teljes élethez, a boldogság eléréséhez elengedhetetlen, hogy az ember a folyamatos fejlődésnek szentelje az életét. Ez nem elvonulást jelent, csupán egy szemléletet, hogy mindig jobbá akarok válni és tökéletesítem minden szempontból saját magam. Magamban keresem a hibát nem másokban.

A másik fontos észrevétel a test – lélek – tudat harmóniájának megteremtése.

Testünket ápolni kell, a keleti tanítások egy része is erre mutat rá, néhány kivétellel, mert vannak irányzatok ahol a test elhanyagolása van kihangsúlyozva a lelket előtérbe helyezvén.
Viszont mivel testünk is lényünk része, lelkünk fizikai síkra történő levetülése, így ahhoz, hogy egységben legyünk önmagunkkal tisztelnünk kell testünket is. Mivel a test hatással van a tudatra és a lélekre így megfelelő állapotban kell tartanunk.
Ennek két legjobb módja, a testmozgás és a helyes táplálkozás. Minden vallás kihangsúlyozza a böjt fontosságát, illetve a húsmentes táplálkozást. Elég, ha a 10 parancsolat azon részére gondolunk, hogy „ne ölj”!
Ha a táplálkozásunkkal nem sértjük meg más élőlények életét és nem szenvedésük energiáját vesszük ez által magunkhoz.
Ez a test tisztaságát fogja magával vonni, aminek egyenes következménye lesz az, hogy tudatunkra is jótékony hatást gyakorol.
A letisztult tudat ami betudja fogadni a a szív sugallatait, vagyis a lélek hangját.
Így válik meg szépen lassan az ember az egójától.
A helyes életmód által tehát letisztul a gondolkodás is.
Tiszta gondolkodású emberek tudnak helyes döntéseket hozni.
Döntéseink pedig befolyásolják magunk és mások életét is.
Így hat ki saját tisztulásunk környezetünkre.
A fejlődéshez nem csak a testet kell tisztán tartanunk, fejlesztenünk hanem tudatunkat , és a lelkünket is.
Tudatunk fejlesztésére, a különböző meditációs technikák szolgálnak illetve az, hogy megtanuljunk mindig a jelen pillanatban élni.
Tudatosan gondolkodni és cselekedni, amikor nem rohangál az ember fejében mindenféle gondolat, hanem kontroláljuk őket és állandósul bennünk a béke.
Míg lelkünket leginkább azzal tudjuk erősíteni, ha minél inkább hagyjuk, hogy átvehesse testünk fölött az irányítást, és követjük sugallatait, a tudat segíti őt nem pedig fölülbírálja.
A letisztult test lélek és tudat magával vonja a letisztult energiákat, vagyis elérve ezt a szintet már környezetünk számára is érzékelhető a változás kisugárzásunkban még megnövekedett belső energiánk által.
Ha az energiák megfelelően áramlanak testünkben, elkerülnek a betegségek is és a szervezet tűrőképessége megnő.


Mint látjuk, nincs tehát szükség gyógyszerekre, hangulatjavítókra, pszichológusokra, csupán annyira lenne szüksége a nyugati embernek, hogy erőt vegyen magán, és vegye a fáradtságot, hogy figyeljen saját magára, és elkezdje a saját spirituális útját járni.

A szeretet értelmezése



Felmerül a kérdés, mi a célravezetőbb: mindenkiben kizárólag  a szeretetet látni és szeretetet adni, vagy a sokak által kedvelt harciasabb szemlélet, amikor ha kell, odamész, és jól megmondod a dolgokat, még ha az sokaknak nem tetszik akkor is. Persze jó szándékból teszed, hogy észrevegye magát az illető és ezzel segíts neki, tehát félreértés ne essék, nem indulatos kötözködésről van szó, csupán a drasztikusabb módja az emberek felébresztésének.

Mint sok más esetben, véleményem szerint itt is a középút a célravezető és járható, semmiképp sem a szélsőség.


Hiszen egyazon dolognak a két oldala mindkét megközelítés.

Hiába van annyi szeretet valakiben, mint 3 vagon plüss szivecskében, hogyha hagyja, hogy megöljék benne a külső tényezők, vagy szétlopják, mielőtt ő oszthatná szét, mivel nem védi meg önmagát, nem harcol. Így szépen lassan kiég.  Ne feledjük a Szentek is azt hirdették, hogy a szeretetért harcolni kell. Érték, amit meg kell védelmezni akár életed árán is.
Tehát fordulj szeretettel mindenki felé és a hibát mindig magadban keresd ne másokban, ha ellenérzésed van valakivel kapcsolatban. Ne félj érzéseidet kimutatni, hiszen ha őszinték nincs mit rejtegetni rajtuk, mindenkinek a szeretetet add át és megváltozik teljesen. Hogyha nem tudja befogadni az még az ő szintjét, mutatja, de figyelj, hogy ne ítélj meg senkit.

Ugyanakkor hiába a jó szándék, az eszme vagy a nemes cél, ha nem szívből cselekszünk és erőszakkal vagy más eszközökkel akarjuk kiharcolni amiért küzdünk. A végére már mi sem leszünk önmagunk, mivel a bennünk lévő szeretet nélkül az eszméink is eltorzulnak nagyon hamar. Kifordulunk önmagunkból úgy, hogy azt észre sem vesszük és a nagy harcban végül azt is elfelejtjük miért is harcoltunk valójában.

Ne feledjük, a SZER etet, a GYŰL ölet.

Vagyis ha felgyűlnek bennünk az indulatok az előbb utóbb valamilyen negatív pusztító formában le fog csapódni…vagy saját magunkon vagy másokon.


Összefoglalva: a  szeretet nem arról szól, hogy szétfolyunk, mint karácsonyi gyertyán a viasz vagy úgy csöpögünk mint egy olvadozó fagyi a kairói vidámparkban, mert nem ezek számítanak hanem a tettek.


Az, hogy amikor kikell állni valami mellet akkor a benned lévő szeretetted erejével kiállsz-e mellette. És, hogy ezáltal mennyivel válik jobbá általad a világ.